19. AZ ARANYMÁLINKÓ.
19. AZ ARANYMÁLINKÓ.
Egyéb neve: sárgarigó, sármáringó, sárga velyhe, aranybegy, sármárinkó, aranymárinkó, aranymálú, aranymálé, szolgabiró, aranymál rigó, lórió, aranymál, aranymáj.
(Oriolus galbula L.)
19. AZ ARANYMÁLINKÓ.
Leirás. Rigó nagyságú. A hím szép aranysárga, szárnya, farka fekete, az utóbbinak a vége sárga; a szemen át a csőr tövétől indúlva fekete pászta, csőre vöröses hússzínű, szeme vérvörös. A tojónál és a fiókáknál mindaz, a mi a vén hímnél aranysárga zöldes, az alsó testrészek szürkésfehérek sötétebb csíkokkal. Fészke remekmű; mindég villás ágra, a villa tövébe építi és mindenféle finom rosttal és szélesebb háncsszalagokkal odaköti; kirakja és kiépíti mindennel a mi finom, még pókhálóval is. Fészekalja rendesen öt tojás fehér alapon gyéren álló élesen irott sötét foltokban. Kertekben is fészkel.
Élete módja. Tavaszkor és nyár elején hangos madár, melynek lágy, mélyhangú tilinkóra emlékeztető hangja betölti az erdőszéleket és a nagy gyümölcsösöket. Ez a szép szózat a hímtől ered, míg a tojó bizony úgy felelget, mint a kis macska, a mikor valaki a farkára hágott. A régi Szirmay uram azt mondja a hím hangjáról, hogy görög:
Sárga rigó görögül: «flüa reo ió.»
Borsodi neve: szolgabíró; ez is hangját festi a hímmadárnak. A többi magyarázatot már elő is soroltam abban a szakaszban, mely a hangról és értelmezéséről szól.
Az aranymálinkó gyümölcsérés idején kívül igen hasznos madár s nincs az a hernyó, még ha a legszőrösebb papmacska is, a melyet el ne csípne, cserebogár járáskor meg éppen irtóháborút folytat a gyümölcsösök ez istencsapása ellen; hanem az is igaz, hogy a mikor a kora gyümölcs érik – mert az őszit nem várja be: elvonúl melegebb tájakra – nem igen törődik az ártalmas bogársággal, hanem rámegy a cseresznyére, kajszín-baraczkra, korán érő édes körtére. De a bogárság üldözésével nyujtott haszna sokkal nagyobb a kárnál és éppen azért gráczia legyen fejének – a madár különben is remek gyönyörüsége szemünknek.
