61. A FÜSTI FECSKE.
61. A FÜSTI FECSKE.
Egyéb neve: istenföcske, vizesföcske, czifraföcske, kéményföcske, tarka föcske.
(Hirundo rustica L.)
HASZNOS.
61. A FÜSTI FECSKE.
61. A FÜSTI FECSKE.
Leirás. A dolog rendje úgy hozza magával, hogy azt is le kell írni, a mit minden ember ismer. A füsti fecskének szembeszökő jegyei, a melyek más fecskéktől megkülönböztetik: homloka, torka szép gesztenyebarna; begye és háta a szárnynyal és farkkal együtt kékes zománczczal ékeskedő fekete; de a farkon csak a két középső toll tiszta fekete, a többin fehér foltocska van, a szélső farktollak hosszú ágú villát alkotnak; hasa hol fehér, hol barnásan futtatott. Csőre picziny; de szája mélyen hasított, öblös; ha kitátja, kis zsákot alkot. Lába kicsiny, éleskörmű, megkapaszkodásra alkalmatos. Fészke félcsésze alakú; tehát nyitott öblű, sárból épül, melyet a madár ügyesen tapaszt, közbe-közbe fűszálakat, szalmát is belevegyít s innen van az, hogy a magyarság a szalmával elegyes sárból való építést «fecskerakásnak» nevezi. Fészkét falun régi viskók tapasztott kürtőjébe is építi, majd eresz alá, a hol az ember jár-kel, néha karnyújtásnyira; szóval beáll házimadárnak. Fészekalja az első költéskor öt-hat; második költéskor, mely nyár derekán történik, három-négy tojás, mely fehér alapon vörösbarna és szürke szeplővel van ékesítve.
Élete módja. Folyik az az ember gyönyörűségére és szeme előtt. Tavaszrakelve a füsti fecske régi fészkéhez tér vissza, kitatarozza és kezdődik a családi boldogság. Hajnalban már ott ficserékel valami ágon, vagy az ablak tábláján, keresztpánton, rúdon; ezután szárnyra kap a pár és nyilaló röptével végig hasít a levegőn, kapdosva a legyeket közben-közben röptében szeretkezve; majd jön a költés ideje, kikelnek a fiak és kezdődik azoknak etetése, felápolása; felváltva nagy buzgósággal dolgozik a fecskepár és mikor a fiak már anyányiak, sőt szárnyrakeltek, még akkor is kiüldögélnek szép sorjába valamelyik ágra s az öregek nem sajnálják tőlük a falatot. Ennek láttára megenyhűl még a falelkű ember érzete is. Csak a déli népeké nem: százezrével fogdossák és eszik!
Népünknek kedves madara, tehát megvédi a magyarságnak tiszta embersége.
