79. A TŐKÉSRUCZA.
79. A TŐKÉSRUCZA.
Egyéb neve: kácsa, gócza, törzsökrécze, öregrécze, dunai récze, nagykacsa.
(Anas boschas L.)
79. A TŐKÉSRUCZA.
Leirás. A gúnárja, tojója akkora, mint a házirucza, mely mintha a vadnak vérrokona volna. A tóság legnagyobb hápogója. A gúnár, rendes néven «gácsér», nagyon ékes. Egész feje gyönyörűen zöld zománczos s ez a szín a nyak felé fehér kalárissal van a többi színtől elválasztva. A farcsíkon, mely bársonyfekete, mint a farokalja is, szépen felkunkorodó tollbokréta áll. A szárnyon gyönyörű, ibolyásan zománczos tükör, felül-alul fehéren szegve. A nyak és begy gesztenyebarna. Dolmánya nagyon aprón és szépen pontozott. A hasafele világos szürke, minden toll finoman sötéten keresztberóva. Csőre zöldes, lába narancsszínű. A tojó sárgásbarna alapon sötétbarnán iromba. Fészkét a mocsár sásos helyeire, vetésekbe, de – elég csodálatosan – fűzfák fejeire és nagy faodvakba is rakja; inkább csak almozza; de azután finom pehelylyel béleli ki. Fészekalja tiz-tizenkét derék, sárgásfehér tojás. Nevezetes, hogy a faodvakban magasan fészkelő tőkésrécze a fiakat, mihelyt megszáradtak, egyenként csőrbekapja és leviszi a vízhez. A letett pelyheske fekve marad, mint a kő mindaddig, a míg az anyarécze az utolsó fiát le nem hozta, – ekkor megnyüzsög a család és indúl az anyarécze után, hogy a vizen azonnal úszva kezdje a kacsaéletet.
Rendes életfolyásában leginkább vizi növevény a táplálékja; vizilencse, harmatfű, sulyom zöldje, hinárok magva és zsengéje a rendes táplálékja. Becsületes kacsamódra buzgón szűrögeti is a vizet, a mikor sok apró vizi teremtés vándorol le bárzsingján. De tud ám kárt is tenni, mert aratáskor rájár a földön fekvő markokra és ugyancsak kicsépli, összegázolja. Ezért is, meg jó pecsenyéjeért is puska neki.
Még bőven van.
