Igazi úszómadarak s a nálunk honos családok mind úszólábuak; a csőr középhosszú vagy rövid, puha bőrrel borított, s elől, a felső kávába beillesztett horgos vagy lapos körömszerű szarulemezkében, a csőrkörömben, végződik; a kávák szélein lemezkék, kis bütykök vannak, miáltal fésüsen vagy fürészesen fogazottak; nyelvük húsos, oldalt czafrangos vagy bibircses; a csűd rövidebb vagy oly hosszú, mint a középső ujj, ritkán hosszabb; mind a négy lábujjuk megvan, de csak a három előreálló úszóhártyás, a hátulsó szabad s magasabban könyöklik ki a csüdből, mint amazok; szárnyuk rövid vagy középhosszú; testalkatuk hajószerű s a réczealak a rendet legjobban jellemzi; inkább tóságok, folyó vizek mint tengerpartok lakói; totyogva járnak, elég jól, sebesen repülnek, kitünően úsznak, sőt buknak; élelmük keresgélése közben sokan fejjel alámerülnek, hátulsó részöket azonban egyenesen felállítva «tótágasan» kiemelik a vízből, vagy szürcsölgetve kutatnak a sekély vizekben; csapatosan járnak, csak költéskor szakadoznak párokra; szinezetök, főleg a hímé, «gácséré», igen szép, tarka, sokszor – leginkább a fej és a szárnynak úgynevezett «tükre» – érczfényű, zománczos; ivar, kor és évszak szerint, tollazatuk változó; vedléskor oly gyorsan vesztik el tollaikat, hogy rövid ideig repülni sem képesek; rendesen sok egyszínű tojást tojnak; fiókáik fejlődötten, tömött pehelytollazatban kelnek ki s azonnal elhagyva a fészket, anyjukat követik, úsznak.