A PETTYES LILE. Charadrius pluvialis L. 1758.
A PETTYES LILE.
Charadrius pluvialis L. 1758.
Charadrius pluvialis L. 1758.
[Charadrius apricarius L. – Charadrius aureus MÜLL. – Charadrius auratus SUCK. – Charadrius campestris NILS. – Pluvialis apricarius BP.]
Népies nevei: göröngysneff (Jászberény). Közkeletű neve még aranylile.
Jegyei: valamivel kisebb, mint előbbi, melyhez színre is hasonlít, de különbözik tőle, hogy a nagy alsó szárnyfedők fehérek, felső testének foltozása nem fehéres, hanem sárga, farktöve nem fehér és csak három lábujja van. (Fejének képe: I. köt. X. tábla).
Leirása,. Nyári tollazatban: homloka, szemöldöke, úgy a nyaka és a begy oldalai – a homlokkal és szemsávval összefüggően – valamint czombjai is fehéresek; az alsó test; az álltól kezdve, fekete, de oldalai fehéresek; a felső test fekete alapon sűrűen sárgán pettyezett, foltos; az evezők barnásfeketék, száruk közepe fehér; a fark barnásfeketén és sárgásan csíkozott. Őszi tollazatban az öregek, a fiatalokhoz s előbbi faj őszi tollazatu és fiatal példányaihoz nagyon hasonlítanak, de megkülönböztethetők «faji jegyeik» egybevetésével.
Mértéke: H. 25–26,5; Sz. 16,8–19,5; F. 6,9–7,8; L. 4,2–4,6; Cs. 1,8–2,5 cm.
Európa sarkköri vidékein költ; így Izlandban, Skandináviában, a Farő, Novaja-Zemlja, Jan-Mayen szigeteken, Grönlandban; délibb fészkelő helyei Észak-Németországban, Brabantban, Luxemburgban is vannak. Őszszel a Földközi tenger vidékeire vándorol, de Afrikába ritkán látogat át. Észak-Amerikában, úgy Szibériában a typikus madaraktól némileg eltérő fajták élnek. Telelésre vonultában, kisebb vagy nagy csapatokban, néha egyedül, de bibiczcsapatokhoz szegődve is jelenik meg, főleg októberben, esetleg már előbb. Gyakran novemberben, gyenge teleken még későbben, sőt januárban, februárban is előfordul. Tavaszi költözködése márczius havába és április elejére esik. Ritka esetben, mint feljegyezték, a Fertőnél és 1847-ben Pestmegye mocsarain költött volna egy-egy pár, ha ugyan nem meddő példányok nyomán következtettek nálunk való fészkelésre. 1893-ban Karczag és Kis-Ujszállás közt június elején magam is találkoztam nehány darabbal, de valószínüleg ezek is meddő, vagy még nem ivarérett egyének voltak. Ilyen itt nyaralók más, magas északi madárfajok közül is akadnak (pl. Tringa subarcuata, alpina stb). Nálunk való tartózkodása közben ugarokon, nedves réteken, legelőkön, tarlókon, kukoriczában, mocsarak mellett találhatjuk. Hangját felszálláskor, vagy reptében leginkább hallatja; ez tlü-i, klü-i vagy tlüe-i szótagokkal fejezhető ki.
Rovarok, egyéb alsóbbrendű állatok, mint férgek s különösen a földi giliszta, kedvencz étkei; de álczákat, rovar- és lepkebábokat is pusztítnak – így hát igen hasznos madár.
