157. NEM: CSALÁNCSUCS. PRATINCOLA Koch 1816.
157. NEM:
CSALÁNCSUCS.
PRATINCOLA Koch 1816.
CSALÁNCSUCS.
PRATINCOLA Koch 1816.
Csőrük tőben meglehetős széles s alakra a légykapókéhoz hasonlít; a szájzúg táján nagyobb és több serteszál, mint előbbi nemnél; szárnyuk is rövidebb, mint a hantmadaraké; első (kicsiny) evezőjük hosszabb a nagy evezők fedőtollainál.* Életmódjukban, mozdulataikban, énekükben hol a hantmadarakra, hol a légykapókra, sőt a rozsdafarkúakra emlékeztetnek. A földön fészkelnek; nem annyira kopár helyeken tartózkodnak, minta hantmadarak, inkább réteken, vizárkokkal, egyes bokrozatokkal, gazokkal váltakozó területeken, szőlőkben.
A legtöbb ornithologiai munkában azt olvashatjuk, hogy a rozsdástorkú csaláncsúcs első (kicsiny) evezője rövidebb a nagy evezők fedőtollainál. Én a magyar példányoknál ezt nem tapasztaltam. Valamivel mindig hosszabb volt az, sőt a feketetorkú csaláncsucsnál még hosszabb.
A ROZSDÁSTORKÚ CSALÁNCSUCS. Pratincola rubetra (L.) 1758.
A CZIGÁNY CSALÁNCSUCS. Pratincola rubicola (L.) 1766.
