Megjelenése az országgyűlésen
Megjelenése az országgyűlésen
Az ifjú Deákot, ki csak 1833 május 1-én érkezett fel, hamar megszerették a pozsonyi rendek, majd megcsodálták, végre mesteröknek, vezérüknek vallották. A nádor kissé bárdolatlannak, a közjogban különösen, persze az ő felfogása szerint, járatlannak tartá; a maradiak (akkor még nem volt a »pecsovics« név) hirtelen népszerűségének szintoly gyors kimulását reméllették; Széchenyi rögtön felismerte benne a jövő emberét: kereste, de fájdalom, nem birta egészen megnyerni barátságát. Föltünése a haza ez új csillagának szinte végzetszerű volt. Éppen a kellő időben érkezett, mikor az ellenzék két nagy oszlopa dőlt ki: Kölcsey és Wesselényi. Azt elveivel ellenkező utasításokkal visszalépésre kényszerítették szatmármegyei háládatlan választói; ezt Erdélybe hívta a »szent ügy,« melynek kezdettől fogva végig szolgálatában állott, s hol jelenléte, Deák véleménye szerint is, legszükségesebb volt.
