A mű eszthetikai méltatása
A mű eszthetikai méltatása
Itt abba hagyjuk a költemény gondolattartalmának elemzését, melyre, minthogy a költeményt oly gyakran félreértették, különös súlyt helyeztünk. A mű eszthetikai értékére nézve a vélemények kevésbbé eltérők. Az Ember Tragédiája nagy koncepciójával, eszmei bőségével, egész mivoltával mélyen meghatja az embert s ennyiben a mű művészeti értéke is jelentékeny. De a művész érzéki és érzékítő ereje nem adatott meg Madáchnak. Már nyelve is mutatja, melynek csak egyes szerencsés, ritka pillanatokban van zenéje, bája, de néha igen is megrázó ereje, nagy gondolatbeli páthosza, mint Péter apostol vagy Keppler beszédjeiben. Még inkább megérzik a hiány az egész mű művészi oldalán; már említettük, hogy az egész koncepció inkább a gondolkodóra vall, mint a művészre; nem az érzékítés előtte a fő, hanem a tétel bizonyítása; a história rossz költői matéria ebben az esetben. Goethe egy alakba süríti össze az egész emberiséget; Madách sok emberre osztja szét az emberiség képviselőjét. Goethe egy emberben, mely bizonyos meghatározott korban él, tükrözteti az ember mivoltát; Madách e tükörképek sorozatát inkább csak elvont gondolat fonalával fűzi össze. Goethe Faustja, Mefisztója, Margitja eleven alakok, tipikus egyének; Madách Ádámja abstrakció, Luciferje allegoria, és Évája nem is egy személy. Az egyes jelenetek is művészi tekintetben különböző értékűek; legmagasabban áll a római s a Keppler-jelenet; a többiekben is meg-megragad egy-egy költői vonás, lángeszű ötlet; de majdnem mindegyikben sok a didaktikai elem, az elmés tanítás, néha ezek helyett a hideg allegoria; leggyöngébb e tekintetben a második és harmadik szín, szétesik a londoni kép, visszataszító az eszkimó-jelenet. A mithologiai keretnek is vannak gyöngéi. Ádám álmában is gyakran úgy beszél, mintha ébren volna; ez álomképek lefolyása pedig képtelen dologgá teszi Lucifer abbeli fáradozását, hogy az embert megrontsa. Ha Ádám ezeket álmodja, akkor mindez szükségkép jövőbeli valóság. A filozofiai gondolat nem hangzik össze a jelképpel. Annak az értelmét se tudjuk, mikép ajándékozhatta az Úr Lucifernek a tudás fája mellett az örök életét; ha pedig odaajándékozta neki, mikép állíthatta oda a Cherubot lángoló pallossal, a ki elűzi tőle Ádámot. Madáchban nagy költői lélek lakott, de költői érzése harcban áll a formával; nem segíti megfelelő művészi alakító erő. Csak ritkán éri el a harmoniát egy-egy részletben. Ép azért választotta ezt a filozófiai thémát; sajátos tehetsége ebben érhette el erejének legfényesebb ragyogását; ez avatta művét a gondolat nagy költeményévé.
