Balladái és kisebb költ. elbeszélései
Balladái és kisebb költ. elbeszélései
Alig taposott ösvényen jár akkor is, midőn szintén a német romantikusok, de Bürger és Goethe hatása alatt is, tovább míveli a Kölcseytől irodalmunkba ültetett balladát. A balladaiságot inkább a rejtelmes, a rémes tárgyakban keresi, mint a cselekmény gyorsaságában, a jellemek drámaiságában. Az Éjjeli menyegző a Bürger Leoneréjához hasonlóan elbeszéli, hogy az élő vőlegény mint üli nászát a holt menyasszonynyal. Teljesen a középkori lovagvilág vad romantikájába visz bennünket vissza Zuárd, melynek menete az Erlkönigre emlékeztet. Zuárd ugyanis elrabolja kedvesét, de mire ősi várába ér, lesújtva az atyai átoktól, hideg s holt a szép mátka. Mélyebb lélektani motivumból indúl ki Az álmatlan király című balladája. Álmatlanúl tölti az éjt egy király, mert koronájaért eladta lelke nyugalmát. Sötét emlékei közepett észrevesz kertjében egy szerelmes párt, mely boldogságról suttog. Mig őt gyötrelem bántja, más halandó se találjon gyönyört, nyilat ragad, a szerelmesekre céloz s ím kis idő múlva egy őrült ifjú holttestet hoz a király elé, a ki saját leányára ismer a halottban. A hazai történelemből és nemzeti mondából ritkábban választja tárgyait (Budai harcjáték, A sastoll), holott ha e téren marad, megóvja magát a rejtelmes és kisérteties túlságaitól. Általában e komor lelkű költőnknek itt is jobban sikerűl eltalálni a naiv jókedv és az enyelgő tréfa hangját; s ezért értékesebbek azon költői elbeszélései (A bánkódó férj, Eprészlány), melyekben az életet derűs, napsugaras oldaláról fogja fel.
