Kisfaludy külföldön
Kisfaludy külföldön
A következő évben Bécsben találjuk írók és művészek társaságában. A bécsi műakadémiát látogatja, festő akar lenni, de a színházba is gyakran eljár, megismerkedik Körnerrel, a népszerű költővel és drámaíróval, maga is próbát tesz apróbb lírai, sőt drámai költeményekben. Ez idő szerint azonban Kisfaludy nem költői, hanem művészi dicsőségről álmodozik, nem Shakspere és Schiller legfőbb ideáljai, hanem Rafael és Rubens. Nem is nyugszik addig, mig a művészet igaz honát meg nem látogatja. 1815 nyarán odahagyja Bécset és Olaszországba indúl. Körülbelül egy esztendeig tart vándorlása; bejárja a klasszikus föld szép helyeit és sorra szemléli híres műremekeit. De éppen a nagy remekek láttára jut arra a meggyőződésre, hogy belőle sohasem lesz alkotó művész, legföljebb kenyérkereső mesterember. A keserű kiábrándulás távozásra készti Italiából és a gyötrő honvágy haza téríti. 1817-ben ismét Pesten találkozunk véle, mint csalódott, elaggott, elzüllő félben levő ifjúval, kit vagy a nyomor, vagy a könnyelműség fog elpusztítani. Atyja hallani sem akar róla s Kisfaludynak most valóban mesteremberré, piktorrá kell sülyednie. Egy jólelkű csizmadia osztja meg véle műhelyét, és gyakran közösen osztozkodnak azon, a mit közösen keresnek, egyik az ecsettel, másik az árral.
