Katona egyéb drámái
Katona egyéb drámái
Bánk lelke kisért félelmesen a Jeruzsálem pusztulása és a Lucza széke című komoly darabokban. Mindkettő ama kor rémdarabjaitól van inspirálva, tele szörnyűségeikkel, szertelenségeikkel, embertelenségeikkel, de híjával a jámbor szentimentális világnézetnek, a mely ama darabokat ellentétével megszelidítette s az akkori nemzedék lelkéhez közel vitte. Katona következetes lelke sablonok helyett embereket akart szólaltatni, s a szörnyű helyzeteknek természetesen megfelelő embereket. A rémes tárgy, a borzasztó szituáció rémalakokat csikart ki tőle: csodákat, szörnyeket, a kik beszédöket tartalommal, gondolatokkal, képekkel látják el, melyeket megdöbbenve hallunk tőlök. Minden, a mit akkor az ő idegen mustrái irtak, vizenyős vagy komikus a mai olvasó előtt. Az ő dialogja szellemes, hatalmas, néha bombasztos, néha valósággal kicsapongó. De lépten-nyomon veltőthasító emberi érzés süvít el jelenetein. Ez felel meg a had, éhség és visszavonás által pusztuló város helyzeteinek, ez az elevenen s gyanúból ártatlanul sírba zárt, bálványozott nő drámájának. Nincsen se Bánkbánban, se másutt megrendítőbb egyszerűséggel és realizmussal megírt jelenet, mint mikor Mária, a fiatal anya, gyermeke és az éhhalál kinjai közt vergődik, megtébolyodik és tébolyodott elmével levágja kisdedét. Ez túl megy a színpadi lehetőségeken, de a könyv elbírja, ha nem is bírja a színpad. Elbírja, ha bírja a költő, és Katona embere volt ez iszonyatnak is. Ha csak ez maradt volna is utána, ez az egy-két jelenet, tudnók, hogy egyik legnagyobb magyar költőnk pihen a kecskeméti temetőben.
