Az utolsó napok
Az utolsó napok
Betegsége 1853 őszén komolyabb s egészen aggasztó fordulatot vett. Hű neje sürgette Pestre menetelöket, hogy rendszeres gyógyítás alá vehessék. De ismét jobban lett. 1854-ben még néhány költeményt küldött be Csengerynek, egy általa megindított folyóiratba. 1855 nyarán még a balaton-füredi fürdőt használta. De október vége felé rohamosan mutatkoztak rajta a vég legaggasztóbb jelei. Neje Pestre vitte, hol – míg állandó lakást vehetnek föl – az Aranysasban, a vidéki magyarság e kedvelt vendéglőjében vettek szállást. November 17-én költöztek át a váci-utcai Kappel-házba, a hol Kisfaludy Károly is utoljára lakott s meg is halt. Vörösmarty, míg a lépcsőn felsegítették, összerogyott. Szélhüdés érte s többé nem is nyerte vissza eszméletét. Neje s egy azóta nagy hírre emelkedett fiatal orvos, Kovács József virrasztottak felette. November 19-én, déli egy órakor kilehelte lelkét.
Temetése, az első nagy temetés, melyet annyi követett még azóta, a főváros s a vidék óriási részvéte mellett ment végbe, november hó 21-én, délután 2 órakor, Kerepesi-út melletti temetőbe, ugyanazon napon és órában, melyben huszonöt évvel előbb barátja s mestere Kisfaludy Károly húnyta le, ugyanabban a házban, szemeit az örök álomra.
