Császár, Kunoss és mások
Császár, Kunoss és mások
Jó névvel bírtak a maguk korában: Császár Ferenc (szül. 1807. Zala-Egerszegen, † 1858.), Petőfi szigorú kritikusa, ki nagy kedvvel művelte a szonettet s olasz költők és írók (Dante, Foscolo, Pellico) ismertetésével szerzett érdemeket; Kunoss Endre (szül. 1810. Hetyén, Vasmegyében, † 1844.), az országos népszerűségre jutott Vándordal (»Kitárúl reszkető barom…«) és Képeddel alszom el szerzője; Jámbor Pál (szül. 1822. Pakson, † 1897.), ki Tiedge Urániáját fordította és Hiador néven a költészetnek majd minden ágában megkísérelte erejét, de csak ideig-óráig tartó sikerrel; továbbá az ifjan elhúnyt Pap Endre (szül. 1817. Zsárolyánban, Szatmármegyében, † 1851.), ki Csekén Kölcsey mellett volt joggyakorlaton s két balladájával (Béla, Géza) a Kisfaludy-társaságnál jutalmat nyert. Ismert költeménye a gyöngéd hangon írt Egy fiatal leánynak (»Nem mondom, hogy ne álmodjál«).
Ezeknél jóval tartalmasabb és mélyebb költői egyéniség Beöthy Zsigmond (szül. 1819. Komáromban, † 1896.), a ki a mellett, hogy a jogi irodalomnak érdemes munkása volt, beszélyeivel és lírai költeményeivel szélesebb köröknek is kedvelt írója lett. Különösen a reflektáló lírában jeles. E nemű költeményei (A lélek, Megtartatunk! stb.) a legjobbakhoz tartoznak irodalmunkban.
