Költeményei
Költeményei
Költeményt Eötvös keveset írt, leginkább pályája elején, 1847-ig. Azon túl csak egy költeménye van: A zászlótartó. Ezek közűl a nagy közönség kettőt ismer különösen, gyűjteményében az elsőt: A megfagyott gyermeket s a Búcsút, melyet külföldi útja előtt írt. Amaz egészen a fiatal Eötvös: csupa szentimentalizmus; mindamellett kora nagyon kedvelte s két ivadékon keresztül szavalták a gyermekek a családokban. Emez Eötvösnek egyik legjobb verse, nemes páthosszal, egy pár szép strófával s nem veszté el értékét ma sem. A kor eszméiért küzdő író megvan ezekben is. A vár és a kunyhó már címében kifejezi irányzatát s az Én is szeretném címűben egyenesen kimondja:
Kit nem hevít korának érzeménye,
Szakítsa ketté lantja húrjait.
Szakítsa ketté lantja húrjait.
Az Elvirához címűben szintén van néhány szép strófa, de mi azért legszebb versének tartjuk a Végrendeletet, a melyben kifejezett óhajtás a költőn és emberen áldólag betölt.
