A vallásos érzés Tompa költészetében
A vallásos érzés Tompa költészetében
Nemcsak ezekben, hanem Tompa egész költészetében jellemző vonás s lényeges alkatrész a mély vallásos érzés s a bibliai hang ereje, melylyel minden lépten-nyomon találkozunk, csak néhányat említve: a Gyülekezetben, a kálvinista istenitisztelet a mily hű, oly meleg rajza; az Én, alapgondolata: csak istennél a segítség; 1863, az országos nagy ínség esztendejében; Tapasztalás, keserű, de a biblia Predikátor-könyvének a visszhangja; Estve, megnyugvás istenben; a Haldokló mellett – a bűnös végórájának gyötrelme s vigasza; s az Isten akaratja, e felséges költemény, mely kételyből és hitből és vívódásból szinte aggasztólag van összefonva … s még sok más! – Itt, ha kitéréskép is, adjuk ennek magyarázatát.
Egyszerű, de vallásos családjában, kiskorában édesanyjánál, majd ennek halála után nagyanyjánál s az elemi iskolában korán belecsepegtették a vallásos érzést s a biblia szeretetét. Akkoriban még a református középiskolában is inkább uralkodott az az irány, mint ma, mikor a középiskolai tanárok még az erősen felekezeti színezetű debreceni, sárospataki, pápai s a nagyenyedi kollégiumokból s nem az állami egyetemekből s tanárképző-intézetekből kerűltek ki s majdnem kizárólag végzett theologusok voltak. Majd a sárospataki főiskolában, hol még akkor orthodox kálvinista szellem uralkodott, maga is a papi pályára lépve, egészen magába vette azt az irányt, a nélkül, hogy az csökkentette vagy szárazabbá s ridegebbé tette volna költői szellemét s hajlamait, melyeket viszont a sárospataki önmívelő-kör s abban oly társakkal való érintkezés táplált, mint a kiket már említettünk. Később, mint Gömörben bejei, keleméri, majd hanvai pap, nemcsak hivatalos kötelességből, hanem valódi hajlamból, folyvást a bibliával társalkodott, s attól nemcsak szellemet, hanem nyelvet is tanúlt. A mint egyházi szónoklataiba, melyekből két válogatott kötet s több egyes halotti beszéd (gróf Teleki József felett, Draskóczy Sámuelné felett) nyomtatásban is megjelent, belevitte költészetét, úgy költészetére is a bibliát s a kettő egymást nemcsak nem rontotta, s valódi jellemétől nem fosztotta meg, sőt egyik a másikat emelte, erősítette s ékesítette.
Az »erdei lak«.
Bölcsészete is vallásos, sőt humorában is, melyben alig van szatirai elem s keserűség, szelíd, szeretetteljes, mondhatni vallásos alapszínezet látszik. A biblia képei, jelvisége s a parabolák és allegoriák iránti keleties előszeretete, Tompa egész költészetének, nemcsak regéiben s rokonfajú elbeszéléseiben, hanem lírájában is egyik fő jellemvonása s mély hatásának legerősebb eszköze, azon a legmagasabb ponton is, melyre költészete az ötvenes és hatvanas években emelkedett.
