Liliomfi
Liliomfi
Legvígabb, legkicsapongóbb Szigligeti írói kedve a Liliomfi (1849.) című bohóságban, a mely már mintegy átmenet a vígjátékról a népszínműre. A művészibb koncepció becsvágya alúl magát felszabadítva, csak a színpad anyagi törvényeire figyelve kéjeleg kedvében és tudásában és sehol sem elfogulatlanabb, szabadabb és találékonyabb, mint e naiv kalandjaiban figurás hőseinek. Itt helylyel-közzel megszólal az az epizodikus erő, a melylyel alantabb fajú színműveit felpántlikázta, felbokrétázta és kelendővé tette. Az alantabb fajú művek alatt népszínművei egész csoportját értem, ámbár ebben is van nagy értékű költői alkotása Szigligeti zsenijének.
Szigligeti síremléke a kerepesi-úti temetőben.
