Nemzeties ingadozók
Nemzeties ingadozók
Verseghy Ferenc és társai hasonlókép az egyeztetést készítik elő. A különböző iskolák vívmányait és eredményeit egyesítik, s majd elvszerűleg, majd elvök ellenére tovább fejlesztik. Verseghy ép annyi költői hivatással, mint tudományos készűltséggel vizsgálja a zene és költészet törvényeit s egymáshoz való viszonyát. Elméleti tanításaiban és költői alkotásaiban gyakor ellenmondásba jut. Teljes alapossággal fejti ki a klasszikai verselés szépségét, a különböző sorok összetételét: mégis a nyugot-európai dalokat, különösen a mértéktelen jambusokat és trocheusokat kedveli és ritka szerencsével míveli. Elveiben és példáiban ennél fogva egyre ingadozik: a tiszta mértéket vallja, a rímet és dallamosságot gyakorolja. Tanulmányaiban a nemzeti irodalomhoz fordúl s a nemzetnek szolgál és áldozik. Verseghy és társai: Bacsányi, Szentjóbi, Szabó, Dayka, osztályosai az egyeztetésben és ingadozásban, fölülemelkedve a népiességen, már nemzetiességre törekszenek: azért nevök nemzeties ingadozók. Valamennyi eredeti tehetség, férfias erővel és lobogó szenvedélylyel, mint Bacsányi és Dayka, vagy meleg érzéssel és naiv közvetlenséggel, mint Verseghy és Szentjóbi Szabó. Sors üldözöttei egytől-egyig: de a múzsának avatottjai. Eszthetikai tanaikat német forrásból merítik ugyan: de költői alkotásaikban hazai földön maradnak s különösen a lírában sok szépet és becsest adnak.
