Bölcseleti munkái, természeti leírásai
Bölcseleti munkái, természeti leírásai
Bessenyei erős alanyisága és szabad csapongása színműveiben minduntalan előtör a tárgyias alakítás hátrányára. Bölcselmi merengéseiben, természeti leírásában ellenben nem egyszer fényesen nyilatkozik. Kisebb költői alkotásaiban, minő Delfén, a híres bécsi ballerináról, kinek tánca látásába a gondolat megtéved és belehal, az Eszterházi Vigasságok, a magyar vendégszeretetről, melyet nemzeti büszkeséggel magasztal; minők különösen bölcselkedő levelei és leiró versei, valóban lendületes részletek fordúlnak elő. A Tiszának képe a fölkelő nappal ép oly meleg, mint a kies Venerinek Holmi-beli rajza, mely az örök emlékezet édességéről beszél. Általában a természet szépségei iránt fölötte fogékony, széles ecsetű leírásaiba szerencsésen foglalja bele mindazt, mi az évszakok változatos pompájából színezni való. Ám a természetfölöttihez semmi érzéke, a csodásban semmi hite, s Pope Ember próbájából, melyet 1772-ben közrebocsát, kiirtogat mindent, a mi ezek körébe tartozik. Józankodása azonban árt a költeménynek, mint árt a maga époszának is. Mert Bessenyei nemzeti époszt ír Mátyás királyról, a legnépszerűbb magyar fejedelemről, mint Voltaire IV.Henrikről, a legnépszerűbb francia uralkodóról. S mestere példájára az isteni beavatkozást mellőzi, egészen a történeti események rendéihez ragaszkodik.
Bessenyei György névaláírása.
