Tarimenes utazása
Tarimenes utazása
Bessenyei politikai gondolkozásának költői kifejtéseül szolgál regénye a Tarimenes utazása is. Hőse, mint a Voltaire Kandidja, tapasztalás gyűjtése végett az apai kastélyból útra kél. Nem járja ugyan be a két világrészt, mint ez; de tanítója, Kukumedóniás társaságában betér Puczufalvára Kantakuczihoz, a remetéskedő bölcshöz, kivel hosszas beszélgetést folytat; majd eljut Totoposzba, Artemis országába, a bűvös Teneribe, a hol a királyasszonynyal, Artemissel találkozik. Aztán megismerkedik Trezénivel, az emberszerető és világismerő államférfival, mert Totoposzban, a mint Voltaire kivánja, a fejedelem a bölcsészekkel munkál a jobb jövőn. Majd megjelenik a totoposzi országgyűlésen, hol a lámaposzik, dervisposzik és fakirposzik izgatnak; résztvesz az örökösödési háborúban, melyet Buzorkán, Jajgodia ura indított valamely 600 esztendeje élt ősanyja jogán Artemis ellen. A királyasszony népe fölkel, serege győz, elfoglalja a zsarnok fővárosát s diadallal jő meg. Most Tarimenes Tomirist, kinek előbb vallására tér, feleségül veszi s véle a jólét és boldogság földéről haza utazik.
A regény Mária Terézia magyar királynak örök dicsőségére céloz, a mint Bessenyei vallja. Meséje az ő kora történetének indítékaiból és szálaiból van szőve. Artemis: a királyasszony, Buzurkán: II. Frigyes, Trezéni: Van Swieten, Kantakuczi: maga Bessenyei, Teneri pedig Schönbrunn. A maga egészében hosszadalmas és fárasztó, teli politikai, bölcseleti és vallási fejtegetéssel, mi ép úgy árt a szerkezet egységének, mint a mese haladásának és az előadás élénkségének. Jellemei is halaványak, inkább megszemélyesített fogalmak, mint élő személyek; de mind e fogyatkozások ellenére néhány oly része van, mely a régibb magyar elbeszélés legjelesebb lapjai közé tartozik. Azok a lapok, melyeken a Tarimenes áttérésében a maga áttérését rajzolja, ép oly közvetlenek, mint a mily hatásosak. Színei durvák és rikítók, mondja Beöthy, de mélyek és erősek. Haragja fellobog; a gyűlölet és megvetés lángjai cikáznak. Kegyetlen elmésséggel ítéli el a képmutatást és gyávaságot. Hangja harsogó hahota. S minél jobban ügyelünk rá, annál inkább átmegy a jajszóba.
Valószínűleg efféle elbeszélés lehetett a Podrokocz krónikája vagy Gorgonai Szarándok is, mert a régi irodalomban a zarándok egyszerűen csak utazó helyett szerepel. Bessenyei 1792-ben ki akarta nyomatni: de a könyvvizsgáló vallásos felfogása s a sasra csinált szójátéka miatt nem eresztette sajtó alá. Kézirata elveszett.
