Verstani értekezések
Verstani értekezések
Mint a gyakorlatban ügyekezett a mértéknek rímmel való kapcsolatára, úgy az elméleti téren is a mellett küzdött, hogy a vers szótagjainak simúlniok kell az ének hangjegyeihez. Értett a zenéhez, sőt verseihez dallamokat is csatolt, ezért nevezték korában »magyar hárfás«-nak. Több jeles, korában páratlan készűltségre valló értekezést írt ez irányban Rövid értekezések a muzsikáról (Sulzer után), Mi a poézis és ki az igazi poéta címmmel. Legfontosabb a Magyar Aglája című kiadványa, a melyben versek és dallamok vannak, de egyszersmind elméleti fejtegetés is: A magyar versnek különféle nemeiről. A magyar költészetben meghonosúlt versformák mindegyikét igyekszik ritmikai alapra helyezni s mindegyiket önálló verselési módnak tekintvén, egyformán mívelendőnek tartja. Azonban nem a magyar, hanem a német zene ritmusa lebeg előtte, mert azt hiszi, hogy sem a magyar zenében, sem a magyar versben és táncban nincs szabályos taktus. Ezért kivánja, hogy a »taktus ízei« szabályoztassanak, s maga is zenei ritmusra törekszik verseiben, a melyek elméletéhez mérten elég zenei zengésűek is. Bizonyos, hogy versei és elméleti fejtegetései igen sokat hatottak a magyar ritmus fejlődésére. Ebben határozódik legfőbb érdeme mint verselőnek és ritmikusnak.
