Költeményeinek kiadása
Költeményeinek kiadása
Kazinczy sajátkezűleg másolta le sajtó alá a költeményeket, az eredeti kéziratot mint becses emléket magának tartotta meg, észrevételeit pedig megírta a költőnek. Az ajánlt tartalmi, nyelvi és prozódai javítások voltak az első megvitattot kérdés; Berzsenyi jórészöket elfogadta, de némely pontban ragaszkodott a maga meggyőződéséhez. Maga a nyomtatás azonban Kazinczy minden fáradozása mellett is sokáig nem volt biztosítva. Kazinczy az ő pesti triászát bízta meg az intézkedéssel s Berzsenyi 1810-ben Pesten is járt ez ügyben, a hol megismerkedett Vitkovicscsal, Szemerével, Horvát Istvánnal és Kölcseyvel. Kész lett volna a maga költségén kiadni a könyvet, de Kazinczy köre azt nem akarta engedni. Végre Helmeczy Mihály vette kezébe az ügyet, s a pesti s a székesfehérvári kath. növendékpapságot föllelkesítvén, az ifjú papok áldozatából végre, ötödfél évi huzódás után, megjelentek Berzsenyi Dániel versei, 1813-ban, Helmeczy gondjai alatt s a költő képével. A gyűjtemény akkor három könyvre volt osztva, s magában foglalta még az 1808 óta írt verseket is, egészen 1812-ig. Csak egy dolog bosszantotta a költőt, az, hogy a kiadó is, akárcsak egy Kazinczy, jogot formált a rá bízott szöveghez s önkényesen holmi változtatásokat csempészett bele, kivált neologizmusokat. Berzsenyi nem tett ugyan szemrehányást Helmeczynek, de a Mondolatra sem igen haragudott, mikor az nemsokára Kazinczy mellett főleg őt támadta meg, nagyrészt a Helmeczytől eredő újítások miatt.
