Nemzeti irodalmunk hatása.
Nemzeti irodalmunk hatása.
Mindez az emberi míveltségnek inkább védelmező, mint alkotó vagy fejlesztő munkája. Nemzetünk inkább vére hullásával, mint új gondolatokkal és fölfedezésekkel vett benne részt. De ha vezérszerepre nem juthatott is, sem egészében, sem egyes tagjai által: mindenkor igyekezett résztvenni nyugot kultúrai fejlődésében. Ha míveltségének színvonala, az egyenletesebben emelkedő külföldéhez mérve, különböző korok szerint nagyon ingadozó, annak megvoltak politikai viszonyainkban rejlő okai. Bizonyos s egyszersmind szerencse az, hogy nemzetünk kultúrája, különösen irodalma, minden időben támogatta, nemzeti vonásaival, tartalmával vagy legalább irányzatával, nemzeti érzületét s ezzel nemzetül fenmaradását és erősödését. Még e tekintetben leglanyhább, legvisszásabb koroknak is voltak képviselői, kik ezt a hagyományt fennen hirdették, híven őrizték s átadták kedvezőbb idők fiainak. A magyar irodalom emberei közül így szolgálták nemzetiségöket a regések és lantosok, históriás érdekeikkel; a theologusok, nemzeti eszméktől áthatott vallási polemiáikban; Zrinyitól Vörösmartyn át Aranyig, époszaiknak a nemzeti törekvésekből kikristályosodott alapgondolatával; a históriaírók erős és lelkes magyarságukkal; a moralisták nemzeti erényeink dicséretével és hibáink ostorozásával; a regény- és drámairók a múlt kultuszával s a jelen képeivel, például vagy tanulságul; a politikai írók és szónokok az emberi haladás kérdései s a nemzeti érdekek fejtegetésével; lírai költők nemzeti lelkesedésökkel és honfi-bánatukkal. Mind a mívelődés munkásai, nagyobbára tanúlt részesei a régi vagy a nyugoti világ mívelődésének, előmozdítói általában nemzetünk szellemi haladásának, de a nemzeti öntudatnak folytonos ébrentartásával és buzdításával. Irodalmunk, mely ekként a közös emberi míveltségben való részességünket fenntartotta, nemzeti elemeivel és irányával nemzeti erősödésünknek és kifejlődésünknek is legtöbb és leghathatósabb eszköze volt. Midőn pedig azzal az erővel, melynek fenmaradását és épségét legfőkép irodalmának köszöni, nemzetünk képes volt megvédelmezni magát: történetének egész folyamán védte egyszersmind a nyugoti kultúrát. Im ez, szerényen fogalmazva, irodalmunknak egyetemes jelentősége, általános mívelődéstörténeti fontossága egész a legújabb korig, melyben már a világirodalomnak új gondolatokat és formákat is adtunk: Eötvös, Petőfi, Arany, Kemény és Madách koráig. Addig a korig, melyben tudását is gyarapítottuk, előtte ismeretlen tényeknek és igazságoknak földerítésével és közlésével, különösen ama világesemények részleteire nézve, melyekben mi is résztvettünk, s a miénkkel rokon nyelvek anyagának, fejlődésének, törvényeinek buvárlatával.
