Szójegyzékek
Szójegyzékek
A sort két sajátságos nyelvemlék nyitja meg: a tizenöt irott lapra terjedő Besztercei Szójegyzék, melyet csak 1891-ben födöztek föl a beszterce-naszódi megyei levéltárban, s a vele egyidejűleg fölfödözött Schlägli Szójegyzék (Schlägliben, Felső-Ausztriában, a premontrei rend székházában). Ezek 1410 tájban készült latin-magyar szójegyzékek, a minőket az akkori iskolákban szokás volt tollba mondani, s a minő 1484 tájáról még egy rövidebb is fönmaradt Nyirkállai Tamásnak, Mátyás király udvari kancellárjának egy kézirati gyűjteményében (most csak Kovachich 1799-iki kiadásából ismerjük). Az ilyen szójegyzéket nominalnak, vagy nomenclaturának hítták, mert csak a névszókat diktálta a tanító, még pedig tárgyi csoportokban. Ezekből a nemzedékről nemzedékre szálló jegyzékekből fejlődtek legrégibb szótáraink is: Murmeliusé (1533), Pesti Gáboré (Nomenclatura 1538) és Szikszai Fabricius Vazulé (1590).
)
A besztercei nominal írása módjánál fogva kétségtelenül a XV. századának első feléből való. Írója, mint a végén maga elárúlja, egy szlavóniai vándortanító lehetett: Georgius de regno dicto Sclavoniae. Mind a latin, mind pedig a föléjük írt magyar szók telve vannak hibákkal. E hibák abból magyarázandók, hogy egyik tanító a másikéból másolgatta e szótárakat, s így a hibák elkövetésére számos alkalom kínálkozott. Azonban hibái mellett is igen becses a szójegyzék, mert körülbelül 1300 szót foglal magában s köztük természetesen számos érdekes és tanulságos adatot. A schlägli nyelvemlék még becsesebb, mert majdnem 2300 szó van enne (ezeknek fele azonos a Beszt. Sz. tartalmával) s azonfölül sokkal kevesebb a hiba benne. Itt is sok ritkaságot, sok, ma ismeretlen műveltségi szót találunk, azonkívül érdekes nyelvtani alakokat. Ime egy kis böngészet:
Egyeng, testvér, egytestvér, (ezenkívül csak Nyírkállainál találjuk egyszer.) Fial mostoha fiú (ép így Nyirk.) és atyal mostoha atya. Rér sógor. – A kamasz és cenk szók ekkor még kutyafajtákat jelentettek (más források szerint is). Hort a. m. agár; ez a szó unikum, sehol máshol nem fordúl elő. Ravasz = róka. Sztrak a. m. a későbbi eszterag vagyis gólya (ószláv struku). – Hagymán nyereg alá való takaró. Ere és emlé a. m. gyeplő, fék. – Fen fenkő, köszörűkő. Verő a mai szláv eredetű kalapácsnak eredeti magyar neve. Ágas és kőláb a. m. a mai szláv er. oszlop. Álltetem = mai állkapca. Szalú bárd (ma is a székelyeknél). Kép topja (Heltainál is). – Higy fülönfüggő (a Bécsi-kódexben is.) Venerék ital (kódexekben is). Morvány kalács (a palócok most is így híják a fonott kalácsot). – Érény örvény (más forrásokban is őrény, őrém). Kísa veszekedés, háborúság (kódexekben is késa, kísálkodás). – A tarka és szürke szók még kicsinyítő képző nélkül vannak: tar prosztou virgulatus, és szir grisetus. – A szóképzésre érdekes még, hogy a -tyú, tyú képzőnek té alakja van: pattanté, sorkanté. – Az Árpádkori ortografiára emlékeztetnek a bwlch, vruk-féle szék (bölcs, örök), továbbá a lou, osztou, tartou-féle alakok (»low, poztow, tarthow«), melyeket a kódexekben már nem igen találunk.
A Schlägli Szójegyzék 7-ik lapjának utolsó sorai.*
A magyar rész szavai: vduar, var, kwfal, toron, palota, terem, varfog | plank, temelch (tömlöc), haz, kis haz, pituar, patica, pinche | penche torok, kiliuth (?) – kemenus (kéményös), kemen | terem, – arnik haz, zoba zegenhaz, ferdew, kemen
