A legelső nemzeti krónika
A legelső nemzeti krónika
A krónikaírás kezdeteire nézve, mivel csak későbbi kéziratok maradtak meg, magára a krónikák tartalmára vagyunk utalva. Ebből kitűnik, hogy a királyok történetének első megirása körülbelül II. Géza király idejére, 1150–1160 körül esik. Ez a következtetésünk azon alapúl, hogy a krónika ez ideig gazdag, költőies, azontúl pedig hosszú időn át alig közöl mást mint a királyok koronázása, halála és temetése idejének száraz elsorolását. Feltünő továbbá az a nagy tisztelet, melylyel II. Gézáról és atyjáról Vak Béláról szól; feltünő a részrehajlás e család őse, Álmos herceg iránt, Kálmán királylyal szemben. Ugyancsak a hatalom vezet azon következtetésre, hogy e krónikát Dömösön szerkesztették, azon klastromban, mely Álmosnak és családjának emlékét különös tiszteletben tartotta. Ennek a könyvnek, melyet Nemzeti Krónikának nevezünk el, nincs meg sem eredetije, sem másolata. Csak a későbbi megmaradt krónikákból, melyek átvették, kivonták vagy bővítették és folytatták, lehet tartalmát és szövegét megközelítőleg rekonstruálni.
Nemzeti Krónikának nevezzük, bár latin nyelven szól, bár egy klastromnak a világtól elzárt falai közt jött létre. De a latin köntösön áthallatszik a magyar szív dobbanása, és a hazafiság napja besugározza a szerzetes élet egyformaságát.
