A Tripartitum
A Tripartitum
Ily szellemű és szereplésű férfiúra bízták 1510 után a fontos feladatot, hogy Magyarország szokásos jogát feljegyezze és rendszerbe öntse.
Részlet Werbőczy »Tripartitum«-ának első magyar fordításából. (Debrecen, 1565.)
Werbőczy e feladatnak a Magyarország szokásos jogának hármaskönyve (Opus tripartitum juris consvetudinarii Incl. Regni Hungariae) című munkával felelt meg. E munka, mely nevét anyagának három részre való felosztásából vetve, kiválóan az országos nemesi jogot tartalmazza, a mint azt különösen a királyi kuriában működött bíróságok akkor alkalmazták; a polgárok és parasztok s egyéb külön jogokkal bírt népeknek jogviszonyait pedig csak kevéssé veszi figyelembe. Országos törvényekből, a szokásból, de különösen az ország nagybíráinak ítéleteiből vonta ki Werbőczy a magyar jog elveit, melyeket összefüggő rendszerbe ő fűzött először. Római és kánonjogi jártassága őt ebben segítette ugyan, de nem a feltüntetendő jog nemzeti voltának rovására. Tiszta magyar jogot nyújt ő; itt-ott ugyan hézagosan, de úgy szólván soha sem tévesen. Formailag is a Hármaskönyv a középkori európai jogkönyvi irodalom egyik legértékesebb terméke. De különösen becsessé teszi közjogi iránya, melyre Werbőczy politikai egyénisége nyomta bélyegét. A szent korona birtokjogi tana, és a nemesség egységének (una eademque nobilitas), közös szabadságnak nagy elve lelkes kifejezést nyertek benne, valamint a királyi kegyúri jog formulázásával az ország önállóbb egyházi helyzete is.
A Hármaskönyvnek a köznemességre nézve ily kedvező közjogi iránya volt minden valószínűség szerint annak oka, hogy, habár azt Werbőczy az 1514-ki országgyűlésnek bemutatta, ez helyeselte, a király pedig megerősítette: a törvényes kihirdetésben nem részesült. Három évvel később (1517) szerzője által kinyomtatva* csak mint magánmunka és nem, mint tervezve volt, törvényes erővel felruházott jogkönyvként jelenhetett meg. De így is tartalma jelességénél és szerzője nagy tekintélyénél fogva már Werbőczy életében hatással volt a magyar jogéletre.
Bécsben Singrenius nyomdájában.
