21. XVI. századi elbeszélő költészetünk. Badics Ferenc
21. XVI. századi elbeszélő költészetünk.
Badics Ferenc
Badics Ferenc
A históriás énekmondásnak a XVI. század volt a legvirágzóbb szaka. Mig az előbbi századból mindössze néhány nevet s egy-két töredéket mutathat fel irodalmunk: addig e század nagyszámú énekszerzői egész kis könyvtárra menő örökséget hagytak reánk, főkép a század második feléből. E gazdagságra mindenesetre nagy és termékenyítő hatással volt a vitézi tettekben, nevezetes eseményekben bővelkedő kor, melyben éltek, de még inkább a reformáció s a könyvnyomtatás. A régi énekmondók megmaradtak a hazai események szűkebb körében; a XVI. századiakat már áthatja a renaissance is, mely Mátyás korában még csak a királyi udvar vendég-tudósait s költőit lelkesítette. A könyvnyomtatás hozzáférhetőkké teszi az eddig kevesektől ismert ó- és középkori műveket, a reormáció pedig a legtanúlságosabb könyre, a bibliára hívja föl a figyelmet, s ez, mint a renaissance szövetségese, először érezteti a szó és írás hatalmát.
Az énekszerzés új iránya
Lantosok és hegedősök
Az énekek előadása
I. Bibliai elbeszélések.
II. Tinódi és a történeti énekköltés.
III. Toldi Miklós és a magyar mondák.
IV. Regényes vagy szép-históriák.
