Nők levelei
Nők levelei
A nők leveleiről sem szabad megfeledkeznünk. Pálffy Kata (Illésházyné), Károlyi Zsuzsánna (Bethlenné), Lorántfi Zsuzsánna, (Rákóczi Györgyné), Bornemisza Anna (Apaffiné) s Zrinyi Ilona (I. Rákóczi F., majd Thököly neje) hőslelkű nők voltak, a kik minden körülmények közt kötelességeik teljesítésében lelték örömüket. Károlyi Zsuzsánna volt köztük a legnőiesebb, a mennyiben távolabb állott a politikától, mint a többiek. A gazdasszony szerepe elég volt neki; a politikában csak egy vágya volt: a béke. (Győri Tört. és Rég. Füzetek III. Milecz közl.) Bornemisza Anna politikusabb s erélyesebb aszszony. Okos vezetésére szüksége is volt a gyönge Apaffinak. Rákóczi szívesen hallgatta meg neje tanácsait, sőt örült, ha Lorántfi Zsuzsánna meg volt elégedve eljárásával. Férje halála után fiát is próbálta vezetni az özvegy, de a szerencsétlen fejedelem nem törődött anyja aggodalmaival.
Zrinyi Ilonát a sors erősebben próbálta meg, mint említett társait. Férfias lélekkel s ritka hűséggel szenvedte át a megpróbáltatás idejét. »Az én Istenem ne hagyja azt érnem« – írja 1685-ben férjének, »hogy én az én édes uram nélkül akárminemű bátorságos várban vagy helyben megmaradásomat lelhetném! Vagy élet, vagy halál! Csak éppen kegyelmed el ne hagyjon; – én, ha gyalog is, kész vagyok elmenni, valahon hallom Kegyelmedet lenni. Vajmi nagy dolog volt minden időben az igaz szeretet!« – S mégis Munkács várában szorúlt gyermekeivel együtt. Caprara lövette a várat, »Senki sem engemet«, – írja a vár úrnője férjének – »sem két gyermekimet megijedt állapottal bizony nem látta; valamint eleim: úgy voltunk készek fejünk fennálltáig a várat megtartani, életünk letételével; ha asszony-ember vagyok is: Munkácson meg mertem várni őket – vigyék hirét máshová is!« (Thaly: II. Rákóczi Ferenc ifjúsága.) Gyöngédsége s hősies állhatatossága mind haláláig meg nem fogyatkoztak.
