Haller írói működése
Haller írói működése
Fogarasi rabsága tette íróvá. Tudván, hogy a ,heverés az ördög párnája’, »hogy veszteg heverve ne vesznék el – úgymond – munkát igyekeztem adni únalmos elmémnek.« Így készítette és fogsága utolsó évében befejezte a Hármas Istóriát s ugyanakkor (1682) kibocsátotta a maga költségén egy erkölcsi művét, a Korenus ferencrendi szerzetes után magyarított Pays, a’ békességes türésnek payssa című munkát, melyet a csiki klastromban nyomtak. Előszava lelkesen védi a magyar nyelvet, fejtegetvén, hogy ebből is lesz mívelt nyelv, lesz nagy szókincse, szabatossága, szépsége, csak használni kell szóban és írásban, éleben és tudományban, s vigyázni kell tisztaságára, nem kell szükségtelenül idegen szavakkal keverni. Írásmódunknak akkor már nagyban folyó ellatinosodása és németesedése, a nyelvkeveredés ellen ez volt egyik legelső tiltakozása a purizmusnak. S Haller maga ad jó példát a tiszta magyarságra, épen a Hármas Istoriában is, mely könyvét azonban közéleti elfoglaltsága miatt csak tizenkét évvel kiszabadúlta után, alig két évvel halála előtt, bocsáthatta ki. Testvérének, hallerkői HALLER PÁL Küküllő vármegye főispánjának ajánlta, mint kedves ajándékot.
A meleg szeretetből fogant munka a középkor három híres könyvét egyesíti magában, s a magyar olvasóval megismertette Nagy Sándor regényes alakját, a trójai háború mondáját, a mint e két dolgot a középkor ismerte és az egész Gesta Romanorumot, mely szintén a középkor szellemét tükrözi.
Haller János Hármas históriájának címképe. (Kolozsvár, 1695.)
