Cserei Mihály
Cserei Mihály
Egészen más természetű könyv CSEREI MIHÁLY Históriája. Nem nagy ügyekben forgott államférfiú munkája, inkább népies felfogású elbeszélés. Pedig Cserei nem tartozott a néphez. Mint előkelő székely szülők gyermeke 1668. október 21-én született. Teleki Mihály udvarában inaskodott, később Apor István udvarában szolgált, különböző hivatalokban forgott, tartománybiztos, kincstári titkár, csíki főkirálybíró s adóösszeíró volt. Nyolcvannyolc éves korában halt meg s élete utolsó éveiben kissé elégületlen volt szolgálatai jutalmával s a világ folyásával.
Negyvenegy éves korában, 1709. december 16-án a kurucok elől való menedékében, Brassóban fogott története írásához. Erős protestáns s még erősebben erdélyi felfogással írja elbeszélését. Nem szerette Teleki beavatkozását a magyarországi dolgokba, nem szereti Thököly felkelését s még kevésbbé szerette II. Rákóczi Ferencet, ki »szörnyű pusztulásra hozta a magyar nemzetet«. »Igen könnyű fa-járomnak« nevezi a török uralmat, melyet jobban kellett volna megbecsűlni. De ha már szét kellett törnie a fa-járomnak, szíve leginkább a leopoldi hitlevélben nyugodhatott volna meg; »gyönyörűséges, szent« diplomának nevezi, melyet csak az erdélyiek egyenetlensége forgatott ki tövestől. Annyira elragadja kizárólagos erdélyi érzelme, hogy majdnem idegennek tekinti a magyart. »Mindenkor Erdélynek romlása, pusztulása – úgymond – Magyarországból következik, mindenkor az erdélyi jó takarékos gazdák javaiból épűltenek azok a here, gőgös, nagyravágyó, semmivel nem biró, haszontalan, tékozló, magyarországi állhatatlan, nyugtalan emberek.« Bármily szubjektivnek látszik is felfogása, úgy gondoljuk, hogy bizonyos átlagos közvélemény nyilatkozik meg benne, mely az erdélyi udvarházakban eléggé otthonos lehetett.
