Faekék a 18–20. században
Faekék a 18–20. században
Faekének nevezzük azt a szerszámot, melynek váza, szarva teljesen fából készült és csupán az ekevas, csoroszlya és címervas készült vasból. Ezeket főleg azokból a példányokból ismerjük, melyek a 19. század második felében készültek és jobbára a 20. század elején kerütek be múzeumokba. Jó irodalmi adatok állanak azonban a 18. század második feléből is rendelkezésünkre, és a 20. század első évtizedeiben, főleg a peremterületek egy-egy példányt még megőriztek.
A 19. század a magyar mezőgazdaság nagy átalakulásának korszaka. Első felében egyre nagyobb területet foglaltak el a földesúri nagybirtokok (allodium), melyeken cselédek szántottak a parasztságénál sokkal korszerűbb ekékkel. E korszakban mind nagyobb különbség mutatkozik eszközkészletben, művelésmódban a földesúri és jobbágybirtok között. Ez az idő múlásával mind mélyebb szakadékká vált. A korábban megkülönböztetett béreseke-paraszteke csupán erősségbeli fokozatot és nem szerkezeti különbséget jelentett, de a 16. századtól egyre inkább formabeli eltérések is jelentkeztek. 1687: Bérés eke minden készségivel nr 2 (Veresmart, Torda-Aranyos m.); 1690: Beres Eke nró 3 vasaival et cu/m/ suis requisitis (Kentelke, Szolnok-Doboka m. SzT. 1: 812). A különbséget már a felszereltsége is mutatja.
A 19. század második felében mind gyakrabban fordult elő, hogy ugyanazon falu határában fa-, félvas- és vaseke az egymás melletti földeken dolgozott. Az utóbbi korszerű eszközök sok esetben hatottak a kezdetlegesebbre (például a kormánydeszka homorítása, a kormány és az ekevas összekötése stb.).
