ÖSSZEFOGLALÁS
ÖSSZEFOGLALÁS
A fentiekben közölt 1793-as megyei árszabás és az 1812-es munkabérszabályzat egyaránt azt bizonyítja, hogy a magasabb, speciális képzettséget igénylő kézművesipari munka nélkülözhetetlen a falu számára. A munkamegosztás közvetve újabb ismeretek közvetítője is az iparos és a földműves között. A szegénység színvonalán élő iparoslegény és a parasztlegény közötti különbséget jól kifejezi Táncsics Mihály önéletírásában (é. n. 63–64), amikor magát mint takácslegényt hasonlítja össze a paraszti sorban élő legénytársaival:
„Előbb mint falusi paraszt legény, utóbb mint – szintén falusi-mesterlegény éltem, s a két állapotot magam tapasztalása után összehasonlitva azt kell vallanom, hogy a kettő közt valami elválasztó falat nem birtam felfödözni… És mégis, mivel a földmivelő néposztály, nálunk legalább úgy vélekedett (s gondolom úgy van máshol is), hogy a posztó nadrágos mesterember csakugyan előbbkelő, mint a szűrös földmives: végre magam is elhittem, hogy érdemesebb vagyok, mint pőregatyás pajtásaim. Sajnos, hogy a földmivelő nép maga magát tartja minden osztályok közt legalábbvalónak … Gyermek- és serdültkoromban még nem volt helységünkben [nem járt Ácsteszéren – D. O.] püspök, hogy a bérmálás szentségét osztogatta volna, végre e szerencsés időpont elérkezett. En, mint paraszt legény, alkalmasint nem bátorkodtam volna a helység iskolamesterét keresztapául megkérni, de mint mesterlegény elszántam magam arra, hogy e lépést tegyem. S valóban Kugler József, a helybeli mester s jegyző keresztapám lett.”
