ELEJBŐR
668ELEJBŐR
Az elejbőr vagy előbőr a hátibőr párja, melyeket a mellső és hátsó lábak segítségével vállon, derékon kötöztek össze. Ha nyaknál és a váll alatt kikerekítették, a vállhoz és oldalához varrt kengyellel a nyakba akasztották, derekukhoz fogták, mejjbőrnek is nevezték. Ezt a Nagykunság, Hajdúság falusi szegénysége, a cselédek maguk is készítették, ujjasok, ködmön alá is felvették. Az ilyen „egy darab télen át ing alatt viselt, hónalj alatt átkötözött melegítő báránybőrt, amit mejjedzőnek neveztek” Szokolyán (Herkely K. 1938: 295), valószínűleg egykor általánosan viselték, mert szórványosan országszerte felbukkan. Hasonló volt a göcseji melledzű vagy bundamelles, amit ümögbattyo néven is emlegettek. Kissé kimunkáltabb változatainak tekinthetjük a baranyai szűcsök készítményeit, a válltoldásból indított, hátat keresztező átalvetőkkel felvehető keresztes-mellénye-ket, amelyeket itt nemzetiségre való tekintet nélkül mindenki viselt, s a magyarok melencének is emlegették. Ezek a bundamellesek és tolnai, zalai másaik a stájer Brustfleck formai változatának tűnnek, ami érkezési, elterjedési irányukat is jelzi.
