KARKÖTŐK
726KARKÖTŐK
A csuklóra rögzíthető laza karkötők és a merev karperecek a középkorban még a bő ruhaujjat fogták a karhoz, vagyis mindkét karon viselték őket. A 17–18. században – korábbi funkciójukat már elveszítve – a „kézre való perecek” vagyonképző ékszer szerepe vált fontosabbá, s idővel csak egy karon hordták. Az egyszerű köznép, de még a módos debreceni polgárasszonyok is csak selyem és bársony karkötő pántlikákat használtak a 18. század közepén a bő ingváll ujjainak lekötésére, díszítésére. A pántlikák ilyen szerepe ugyan később sem csökkent, a paraszti viseletben az alsó kart díszítő karkötőként fém változatuk csak nagyon kevés helyen alakult ki, pl. ahol a pénzes nyakékek ismertek, az ötvösök csattal záródó pénz karcsatokat is csináltak megrendelésre.
A karkötőnek fontosabb volt hiedelembeli, mint ékszer szerepe. Általános európai szokás volt, hogy az újszülött karjára piros korallfüzért kötöttek, amit nálunk faluhelyen országszerte piros pántlika helyettesített, hogy a gyermeket „mög ne verjék szömmel”, a kis ékesség elterelje az ártó szem figyelmét.
