KUCSMA
KUCSMA
Amint a mentének a ködmön, a süvegnek a kucsma a borítatlan, egyszerűbb társa, mondhatnánk: bélése. A 17. század végéig nem is emlegetik másként, mint báránybőr süvegnek, berbesnek (MT I: 118), s csak azóta kapta román közvetítéssel ukránból származó, prémsapka jelentésű nevét, a kucsmát (Kiss L. 1960: 470–474). Pedig az egyszerű közemberek legrégibb fejfedői közé tartozik, s ugyanazt a formai változást élte meg, mint a szövettel borított párja, a süveg. A 17. században a vitézek is viseltek kucsmát, és a 19. században a süveg letűntével, a huszártiszteken ismét megjelent a kócsagtollas, zacskós szőrmekucsma (Szendrei J. 1905: 132, 134, 142, 203).
A kucsma lehetett csúcsos, gömbölyű vagy kerek, lapos tetejű, és általában nem volt karimája. Ritka kivételként, pl. a Fekete-Körös völgyén keskeny karimát hajtottak rajta vissza. Szinte a 17. század óta göndör gyapjas, fekete báránybőrből szabták, és fehérrel bélelték, bélés nélkül vagy posztóbéléssel csak a legszegényebb hortobágyi pásztorok, kubikosok viselték.
Míg a süveg a régi századfordulón az Alföldön még állta a versenyt a kalappal, a múlt század közepét csupán egyenruhához, díszruhához kapcsolódva élte túl, még bélelt változata helyett is a kucsma maradt meg, mint a parasztférfiak téli fejfedője.
