MEZŐGAZDASÁGI NAGYÜZEMEK GAZDASÁGI ÉS LAKÓTELEPEI
77MEZŐGAZDASÁGI NAGYÜZEMEK GAZDASÁGI ÉS LAKÓTELEPEI
A major szó az újkori magyar köznyelvben valamely mezőgazdasági nagyüzem vagy nagyüzemrész gazdasági telephelyét, üzemviteli, igazgatási központját, valamint a gazdálkodás folytatásához legszükségesebb agrárszakemberek és munkások lakóhelyét jelenti. A korábbi évszázadokban előfordultak a földesúri kastélyhoz, kúriához kapcsolódó városszéli, faluszéli majorok. A 19. században és a 20. század első felében inkább a pusztai majorok váltak jellemzővé. A majorépületek általában falutól, várostól távol, külterületen épültek föl, a nagybirtok vagy nagybirtokrész azon pontján, amely erre természeti és közlekedési adottságainál fogva legalkalmasabb. Így nem véletlen, hogy az újkori majorok helye gyakran egybeesik elpusztult középkori falvak, sőt még régebbi régészeti kultúrák egykori telephelyeivel. A major átmeneti településforma a csoportos és a szórványtelepülés között. A tanyától elsősorban az különbözteti meg, hogy a tanya paraszti létesítmény, paraszti gazdaság központja, a major pedig nagybirtokhoz kötődő településforma. A paraszti tanya egy-két épületével szemben a major legtöbbször viszonylag nagy épületcsoport: adminisztratív épületek, nagyméretű istállók, magtárak, 4–8 családot is befogadó lakóházak együttese. A majorbeli épületek általában nem alkotnak utcát. Kerítetlenül, szabad térségen állnak. Elrendeződésük néha egészen szabálytalan, máskor váltakozva párhuzamos és egymásra merőleges helyzetűek.
Magyarországon az újkori földesúri majorok kialakulását és elterjedését elősegítette az allodiális gazdálkodás 16–18. századi jelentős szerepe. 1848 után a feudális eredetű nagybirtok kapitalizálódása és az új vásárlással szerzett kapitalista nagybirtokok kialakulása együttjárt a majorok számának, illetve épületállományának növekedésével. A nagybirtokok 1945. évi fölosztása ezt a növekedést megállította. A funkciójukat vesztett uradalmi majorok egy részét szétszedték az építkező újgazdák. Ugyanakkor sok helyen meg-indult egy másik folyamat is: a majorok faluvá alakulása. 1960 után a nagyüzemi gazdálkodás általánossá válása ismét kedvezett új majorok kialakulásának. E tsz-majorok azonban legtöbb esetben építészetileg, formailag, valamint funkciójuk szempontjából sok vonatkozásban különböztek a régiektől.
