TANYASOROK, TANYASŰRŰSÖDÉSEK
TANYASOROK, TANYASŰRŰSÖDÉSEK
A 20. századi farmtanyás területek kétségtelenül szórványtelepülésnek tekinthetők. Vannak azonban az Alföldön olyan helyek, ahol a tanyák nem szétszórtan állnak, hanem sorokba rendeződnek. A tanyasorok néhol lazábbak, másutt zártabbak, tömörebbek. Mindenképpen valamiféle átmenetet jelentenek a szórványtelepülés és a csoportos település között.
A tanyasorok kialakulásának okait kellő alapossággal még nem tárta föl a tudomány. Befolyásoló tényezőnek tarthatjuk a birtokviszonyokat, a határhasználati módokat, a parcellázási körülményeket, a közlekedési adottságokat és legfőképpen a helyi hatalmi vagy parasztközösségi szabályozást. E befolyásoló tényezők feltárása a jövendő kutatások feladata.
A legnevezetesebb tanyasorok a szarvasi földeken (Mendöl T. 1928), valamint Szabadka északi pusztáin, Tompa, Kelebia, Csikéria területén alakultak ki. Egy-egy tanyasor létrejöhetett olyan helységek határában is, ahol a tanyák többsége szétszórtan települt. Példaként említhetnénk a szegediek átokházi tanyasorát (Juhász A. 1972–1973).
Az Alföld tanyás vidékein, különösen a Duna–Tisza köze farmtanyáinak világában az utazó gyakran találkozhat természetes tanyasűrűsödésekkel, amelyek első látásra szinte falut sejtetnek. Ezek a sűrűsödések hatalmi beavatkozás nélkül jöttek létre, jobbára a 20. században. A tanyák bokrosodását, út mellé rendeződését, sűrűsödését egy-egy útkereszteződés, pusztai vasútállomás, csárda, iskola jelenléte indíthatta el. Bármely tényező volt is a csoportosulás mozgatóereje, a sűrűsödő tanyák között, a legforgalmasabb út mellett előbb-utóbb bolt és kocsma nyílt, iskola épült, ami maga után vonta a további természetes sűrűsödést.
