A SZÓRVÁNYTELEPÜLÉS FOGALMÁRÓL
A SZÓRVÁNYTELEPÜLÉS FOGALMÁRÓL
Az emberi megtelepedésnek azt a módját, amelynél a szomszédos lakóhelyegységek egymással nem érintkeznek, hanem munkatéregységek ékelődnek közéjük, szórványtelepülésnek nevezzük. Egyszerűbben szólva: a szórványtelepülésű lakóházak a hozzájuk tartozó gazdasági épületekkel együtt a zárt településen szokásos mértéknél távolabb állnak egymástól. Telkeik, udvaraik között szántóföldek, rétek, szőlők, erdők, legelők terülnek el. A lakóházak távolsága legtöbbször néhány száz méter, de előfordul egy-két kilométeres eltávolodás is. Szórványtelepülésen valósul meg legideálisabban a lakóhely és a munkahely érintkezése. A szórványtelepülésű területek legjobban megközelíthető pontjain évtizedek alatt természetes sűrűsödések, kis falumagok alakulnak ki. Itt székel a 78szórványközség elöljárósága, vagy a nagyobb közigazgatási egység kihelyezett hivatala. Itt épült föl az iskola és a templom. Itt működnek a szétszórtan élő lakosság ellátását szolgáló legszükségesebb kereskedelmi üzletek és kisipari műhelyek.
A történeti Magyarország területén a szórványtelepüléseknek három fajtája különíthető el: 1. Az alföldi farmtanyák, 2. A hegyi szórványtanyák, 3. A szőlőhegyi szórványtanyák.
