Fák, bokrok
Fák, bokrok
A fák jellemző tulajdonságai, a madárhangokhoz hasonlóan, akkor alakultak ki, amikor Jézust üldözték, s az egyes fák bújtatták, illetve felfedték a menekülőt (ezért hajlik le a szomorúfűz ága, ezért nő felfelé a fenyő stb.). Az előbbihez hasonló okok miatt az egyik legnépszerűbb mondaciklus (BN 779 XXVI*).
A földön vándorló Krisztus és Szent Péter egyik legjellegzetesebb története az ácsokkal megesett kalandjuk, aminek következtében Jézus görcsöt teremt a fába (BN 754**, 779 XXXIII*). Európa kedvelt népköltészeti darabja volt ez a monda: német nyelvterületen Hans Sachs költeménye (Sankt Peter auf der Hochzeit, 1551) is népszerűsítette. Irodalmi és félnépi feldolgozásainak Magyarországon is szinte végtelen száma van (György 1934). Legnépszerűbb Arany Jánosnak A hegedű c. költeménye. A Szent Péter éjszakai szálláson c. legendamese változataival is kontaminálódva, az egyik leggazdagabban variálódott mondatípus. A fában a görcsöket más mondatípusok is magyarázzák: Krisztus keresztfájának emlékére lettek, az ördög teremtette, hogy lehessen fára mászni stb.
A bokrok tulajdonságai a Heródes elől menekülő Szent családdal szemben tanúsított viselkedésük emlékét őrzik. A csipkebokor virágának illata Szűz Mária emlékére van, mert Egyiptomba menekülve, alatta pihent, más változat szerint viszont azért kellemetlen illatú, mert a menekülő Jézus ruhájába akadt. Ez a típuscsoport kevésbé egységes, mint 130a „túlnépszerűsített” szomorúfűz-monda és rokonai. Részben a megverselt, ponyvákon terjesztett apokrif hagyomány továbbéléséből származnak, részben ennek további folklorizálódásából keletkeztek. A Kisjézussal vándorló Mária alakja a keleti bizánci kereszténység legendáiból került Nyugatra, még Spanyolországban és Írországban is gazdag hagyományt teremtve (Grafenauer 1958; Kríza I. 1982a: 66–68).
