SZÓKIMONDÓ SZÖVEGEK
SZÓKIMONDÓ SZÖVEGEK
Láttuk az eddigiekben, mennyire stilizált a népköltészet nagy része. Szimbólum, természeti kezdőkép, áttételesség egyéb formái, gesztus-költészet, objektivitás, irreális és szürreális képalkotás, mind-mind a stilizálás különböző fokát jelenti. Tudnunk kell azonban, hogy vannak nem stilizált darabjai is. Már a testi szerelem stilizált megéneklésénél, az erotikus szimbólumoknál idéztünk vaskosabb, szókimondóbb változatokat, és említettük, hogy vannak olyan szövegeink is, amelyek semmi másból nem állanak, mint bizonyos „tiltott” szavak kimondásából, vagyis egyáltalán nem stilizáltak. Lássunk egyetlen példát (Zámoly): „Öreganyád régi ringyó, régi ringyó, régi ringyó, Valagában kurvabimbó, kurvabimbó, kurvabimbó.” Különösen a táncdallamokra énekelnek ilyesmit, meg az ún. mulatónóták szövegében találkozunk velük. De a nem kifejezetten trágár szövegű mulatónóták sem mintapéldái a stilizált, költői síkra eltolt fogalmazásnak.
