Szent Péter Isten szeretne lenni
Szent Péter Isten szeretne lenni
„Egyszer a Jézus Krisztus földön jártában keltében ment mendegélt szent Péterrel. A mint így haladnak, szent Péter megszólitja a Jézus Krisztust:
– Mégis szép dolog istennek lenni!
50– Miért Péter? – kérdi tőle a Krisztus.
– Segiteni az özvegyeken, árvákon; megjutalmazni a jók fáradságát; megbüntetni a gonoszt. Tudom én istenem! ha én lehetnék az, nem lenne egy rosz ember se a föld kerekségén!
Alighogy elvégezte a beszédjét szent Péter, Jézus körül tekint, meglát egy kis fiatal hajtáson egy csomó rajt; azt mondja hát Péternek:
– Eredj Péter! fogd fel azt a rajt a kalapodba, vigyük el magunkkal; ki tudja? hátha még hasznát veszszük.
Péter odamegy a kis fa alá, bele söpri a rajt a kalapjába; de mivel sok volt, egy csomó a kezére rakodott.
Vitte aztán a kalappal együtt a rajt. Egyszer egy méh beleeresztette a fulánkját a kezébe, mire Péter keservesen följajdult s földhöz vágta az egészet.
– Mi lelt Péter?, kérdi tőle a Jézus Krisztus, mit csináltál?
– Jaj, hogy a bűne verje meg ezt a rajt, de megcsipte egy méh a kezem szárát!
– Miért nem választottad hát ki közüle azt, a melyik megcsipett?
– Hiszen ha tudtam volna! mondja Péter, de mikor mindegyik olyan egyforma mint a lencse meg a lencse.
– Lásd Péter! mondja neki a Jézus Krisztus, ha te isten volnál, akkor is igy cselekednél; az emberek közül ha egy megbántana, kész volnál azér az egyért a többi ártatlanokon is boszut állani” (Török Károly gyűjtése. Hódmezővásárhely, 1860-as évek; Arany L.–Gyulai 1872: 505–507).
A novellamesék képviselik az első olyan népmesei alműfajt, amely legfőképpen abban különbözik a tündérmeséktől, hogy benne már nem szerepel csodás elem, legalábbis a mese lényegi elemeként nem. A humanizmus korában kialakuló novella műfaj és a tündérmese sajátos kereszteződéséből jött létre.
Több típusa is megfigyelhető a magyar mesekincs keretein belül.
A legősibbnek az a típus látszik, amely a legtöbbet megőrzött a tündérmesék szerkezeti elemeiből: mesekezdő formulával indul, mesezáró formulával végződik. A mesehős a novellameséknek ebben a típusában is a királylány kezét nyeri el. Csakhogy itt a csodás segítőtársak és eszközök helyett a talpraesettség és a furfang segíti a mesehőst célja elérésében.
Ebből a típusból is bemutatunk egy példát:
