ZÁRÓ VERS
ZÁRÓ VERS
A históriai történeteket rendszerint záróvers fejezi be, mely összefoglalja és magyarázza a történetet, levonja a szükséges tanulságot. A versíró többnyire itt lép újra elő, és nemcsak véleményének ad hangot, hanem olykor magáról is ejt egy-két szót, így pl. Tinódi a versírás körülményeiről.
A záróversnek ez a különálló szerepe a históriákban is megmaradt, és itt a történet befejezése után a históriás, mint a közhangulat kifejezője, a tanulságra figyelmeztet, Kardos Péter fenti históriájában pl. a következőképpen:
Fiatalok ezekből tanuljatok,
Ily rossz tettre soha ne gondoljatok,
Tanuljatok e szomorú példából,
Kardos Péter, Kádár Marcsa sorsából.
Ily rossz tettre soha ne gondoljatok,
Tanuljatok e szomorú példából,
Kardos Péter, Kádár Marcsa sorsából.
393S minthogy a záróversek általában a versszerzők külön véleményét tartalmazzák, azt gondolhatnánk, hogy e példázatok a versíró személyének háttérbe szorulásával ugyancsak eltűnhetnek. Ezzel szemben azt tapasztalhatjuk, hogy a históriák, ha a szóbeliségbe kerülnek, ezt a strófát is gyakran megtartják.
Sőt, azt is tapasztalhatjuk, hogy egyes hagyományos népballadákban, melyek mögül, ha volt is, az egyéni szerző személye teljesen elenyészett, a balladai hangtól egészen idegen, históriai példázat ugyancsak megtalálható. Így pl. Bethlen Anna balladája, melyet még Kriza János jegyzett le (MNGy III. 18–20), a következő példázattal zárul:
Vegyen minden példát róla
Az árváknak hogy megy dolga.
Az árváknak hogy megy dolga.
Hozzá hasonlókat mind régebbi, mind pedig újabb típusú balladáinkból szép számmal idézhetnénk.
Mindezeket látva, óhatatlanul felötlik bennünk az a kérdés, ami a história tárgyalása során már oly gyakran megfogalmazódott: a história és a ballada szoros kapcsolata, mely úgy tűnik, jóval erősebb, állandóbb és hatásában is tartósabb, mint ahogy azt eddig feltételeztük, és aminek adatszerű feltárása a ballada életének, történeti rétegeinek pontosabb megismerését is elősegíthetné.
