NEPOMUKI SZENT JÁNOS, MÁJUS 16.
NEPOMUKI SZENT JÁNOS, MÁJUS 16.
A gyónási titkot megőrző nevezetes cseh vértanú ünnepe. Nepomuki Szent János a közép-európai és benne a magyar népi vallásosság talán legkiváltságosabb alakja. A vízenjárók tekintették védőszentjüknek. Rengeteg szobra áll országszerte, legtöbbször vizek közelében: folyók, kutak, hidak tájékán.
E szobrokhoz még a 20. században is sok helyen az ünnepen vagy annak nyolcadán 415a templomból körmenet indult. A hívők a szobornál énekeltek, litániát imádkoztak, majd megkoszorúzták azt. Az ájtatos szertartást így emlegették: Szent Jánost járunk.
Baja városában századunk közepéig virágzott a Jánoska-eresztés szokása. Nepomuki Szent János ünnepén litánia után, estefelé a szent faszobrát egy feldíszített dereglyén vagy kompon sok kivilágított és feldíszített csónak kíséretében végigvitték a Sugovicán. Elsősorban a vízimolnárok kísérték. Részt vettek az ünnepségen a város vezetői és papjai is. A vízi körmenet után nagy mulatozás kezdődött a főtér alatti Sugovica-parton (Dankó 1950).
Nepomuki Szent János ünnepén estefelé a paksi vízenjárók a kompon mondattak misét. Utána éjszakába nyúlóan áldomásoztak, mulatoztak ugyanott.
Több helyen, például Ercsiben, Apatinban, Dunaharasztiban a cseh szent ünnepének estéjén a hívek kis deszkalapokon égő gyertyákat raktak a Duna vizére. A parton addig imádkoztak és énekeltek, amíg a vízen úszkáló gyertyák el nem aludtak.
