2. Oszlopos fejfák
2. Oszlopos fejfák
Mind a négy oldala egyformán megfaragott. Általában négyzet, ritkábban kör keresztmetszetű. A főbb vízszintes tagolások mind a négy oldalon megvannak, s ez biztosítja a sírjel teljes plasztikai hatását. Faragásakor a fejsze és a bárd mellett már fűrészre, gyalura, vésőre is szükség van. Szintén országszerte elterjedt.
Egyik jellegzetes alcsoportja az oszlopos-rovásos típus, amely különösen a Felföldön, Északkelet-Magyarországon elterjedt. Az előlapot párhuzamosan egymás alá rendezett bevágások tagolják, amelyeken rövid, függőleges vésőrovások sorakoznak egymás mellett. Szép példái Gömörben, Tornában és Abaújban találhatók. Legismertebb talán a telkibányai változata. Feltehető, hogy e típus archaikus évszámjelölési módot tartott volna fenn, amennyiben a vízszintes osztások évtizedeket, a függőleges rovások pedig az egyes éveket jelölve mutatták volna: mennyi idős az elhunyt. A helyi lakosok – például Káné (Gömör m.) – még ismerik a jelölésmódot, de ma már csak dísznek, cifraságnak tekintik és nevezik.
Az oszlopos fejfák közül soknak a tagolásában az emberi testre utaló arányokat ismerhetünk fel. A gombos fejfák szintén e csoportba sorolhatók. Az egyes szerkezeti részek helyi népi megnevezése követi is az emberi test főbb részeit. Általánosan megkülönböztetik 93a lábat, törzset, fejet vagy főt. Az ún. „emberalakú” fejfák szép példáit szolgáltatják Baranya, Somogy és Fejér megye reformátusok lakta falvainak temetői. Szoborszerűen érett a békési (Békés m.) régi református temető sírjeleinek formája. A nem felismerhetően antropomorf fejfák részeinek megnevezésében is követi a népnyelv az emberi testre utaló analógiákat, például Szőlősardón (Torna m.) megkülönböztetik a fejfa hasát, vállát, nyakát, homlokát, kontyát. Bodoson (Háromszék m.) ismerik még a köldök, lapocka, bajusz megnevezéseket. Elsősorban az Alföld délkeleti területén ismeretes a csúcsos végű ún. süveges fejfa, süvegfa (pl. Kisújszállás, Kenderes, Szolnok m.), amely szoros rokonságot mutat az ugyane vidéken fellelhető ún. „turbános” fejfatípussal. Az utóbbinak szép példái a szentesi (Szolnok m.) régi református temetőből ismeretesek. Ezzel szemben például a Bodrogköz, Hegyköz református falvaiban ferdén csapott végződésű a férfiak fejfája, melyre olykor deszkalapot szegeznek, s kalapos fejfának mondják. Aggteleken az asszonyok fejfájának íves lezáródását az előlap felől 94fúróval átluggatják, s e díszt pártának nevezik. Ugyancsak országszerte elterjedt a fejrészén négy oldalról bevágott ún. tulipános fejfa, melyet koronának is mondanak. Általában gyermekek, leányok, elvétve asszonyok sírját jelölik vele.
1. ábra. Az Aggteleki-karszt területén található fejfák alaptípusai a nemek jelölésével
2. ábra. Fejfa- és kereszttípusok, Perkupa (Abaúj-Torna m.)
