A KOMASÁGI KAPCSOLAT MEGSZŰNÉSE
A KOMASÁGI KAPCSOLAT MEGSZŰNÉSE
„A sógorság, komaság nem atyafiság” és a „Sógorság, komaság nem nagy atyafiság” szólások azt emelik ki, hogy a komasági kapcsolatok megszűnhetnek, míg a vérségiek nem. A komasági kapcsolatot rendszerint nem szokták felbontani, de a gyermektelenség esetén vagy a keresztgyermek halálával megszakadhatott a kapcsolat. Ezt fejezi ki a széles körben ismert közmondás: „Mekhalt a gyerök, oda a komaság” (Bálint S. 1.957:1. 800; Fél E.–Hofer T. 1969b: 108; Penavin O. 1975: 96).
A palócoknál a gyermektelen házaspárt mellőzték, nem hívták vissza keresztkomának. A sértett fél – amikor tudomást szerzett arról, hogy a következő gyermekhez mást hívtak keresztszülőnek – szimbolikusan és sértő módon megszakította a korábban megkötött kapcsolatot: italért vagy dohányért „eladta a komáját”. Az „eladott koma” már nem békülhetett ki. A visszahívás elmulasztása sértésnek minősült, mert a másik fél lekicsinylést érzett a gesztus elmulasztásában. Származási hely megjelölése nélkül ismert volt az a szokás, hogy ha két barát összeveszett, az egyik elővett egy pénzdarabot a zsebéből és a következő szavakkal adta át: nesze a pénzdarabod, nem vagy a komám. Kalotaszegen is a sértett fél szakította meg a komaságot szimbolikus cselekedettel. Átányban (Heves m.) Csákó Sándor a legénykori komájától elfogadta a keresztkomaságot, de neki csak egy gyermeke született, a komájának pedig kilenc. Úgy gondolta, hogy ő nem fog egynél többet keresztelni és nem ment el a keresztelésre, ami a közösség szokásai szerint nem volt illendő viselkedés. Általában a komaságot abból az okból, hogy a házaspároknál különböző a gyermekek száma, nem szokás megszakítani, akivel komasági kapcsolatba kerültek, azt a komatársukat illendő választani a következő gyermek születésekor is (Jankó J. 1892: 134; Szendrey Zs.–Szendrey Á. é. n.: 154; Morvay J. 1980: 247; Fél E.–Hofer T. 1969b: 164).
