A NEM SZÍVES LÁTÁS
A NEM SZÍVES LÁTÁS
Már a kezdet kezdetén kiderül, mivel elmarad a „kerüljön beljebb” felszólítás (Luby M. 1935: 56). „Nem kérdezték meg, hogy mé jött. Ha aszonta: – Tuggyák-e, hogy mé jöttem? – Maj megtuggyuk, ha megmongya!” – mondták neki (Csilléry K. 1951: 64).
De kiderül, ha nemkívánatos a vendég abból is, hogy a háziasszony „háttal forog felé”; ha azt mondják, hogy „üljön le mán, ha lél magának egy kis helyet”; „ahol a háziasszony hajítóbul beszél, vagyis a válla felett veti a szót hegyesen, ahol az embert közel ültetik az ajtóhoz” (Luby M. 1935: 55–56). Ilyen jel az is, hogy nem hagyják abba a munkát, „nem beszélnek, olyan kapkolódos mindenki” (Böde, 1990).
