AZ ÍRÁSBELISÉG SZEREPE A SZOKÁSJOGBAN
AZ ÍRÁSBELISÉG SZEREPE A SZOKÁSJOGBAN
A két érintett család vagyoni megállapodása, mely szertartásos alkuban ugyan, de a helyi szokásjogi normák szerint formálódott, akkor is szerződés érvényű volt, ha élőszóban köttetett. Feltűnően nagy mennyiségű „házassági szerződés”-nek nevezett, paraszti közösségekben a 18–19. században keletkezett magánokirat is ránk maradt viszont, s ráadásul e szokásjogi részletkérdésnek igen gazdag a néprajzi irodalma. Kérdés tehát, hogy milyen szokásjogi megfontolások tartották életben – s miért éppen a lakodalmi szokáskörben – a szóbelinél nagyobb hitelű, a bíróság előtt is bizonyítékként használható szerződési forma iránti folyamatos igényt.
A végrendelet – legalább részleges – „megelőlegezése” miatt tekintették fontos magánokiratnak e szerződéseket. Ebből következően viszont a „gyakorisággal” kapcsolatban indokoltnak látszik az eddiginél nagyobb óvatosság. Ahogy az írásos végrendelkezést, a házasság előtti egyezség írásban rögzítését is csak akkor érezték a parasztok kényszerítő szükségletnek, ha az örökösödési rend többféleképpen volt értelmezhető. Elejét akarták tehát venni a valóságos vagy vélt örökösök bíróság előtt kezdeményezhető pereskedésének. Így közeledvén az írott szerződésekhez, a viszonylag nagy mennyiségben publikált szöveg tényleges társadalmi érvényességére: korántsem általános voltára is rámutathatunk. Ebből pedig további tanulság adódik. 730A parasztok természetesen számon tartották, hogy az ítélkezésre felkért bírói fórumon jogvitájuk kedvező eldöntéséhez általában nem elegendő a szóbeli megállapodásra hivatkozniuk. Már a 18. században ilyen meggondolásból készítettek tehát „írást”, esetleg a községi jegyző vagy a lelkész közreműködésével, akiknek személye, nemkülönben a hivatal levelestára mintegy garantálta számukra a hitelességet. Alkalmazkodtak, igazodtak a jogrendszerhez: célszerűen felkészültek egy kiszámíthatóan aligha elkerülhető perre. Azt is felmérték ugyanis, hogy milyen élethelyzetekben nem kínál megnyugtató megoldást a „helyi jogszokás” – mikor kell bírósághoz fordulniuk.
