KASZT A RENDEK ALATT
KASZT A RENDEK ALATT
A rendi minősítési rendszer súlyos morális ítéletei ellenére tehát – a nagyrévi postamester és a liberális publicisztika gyakori, meglehet már a századvég neokonzervativizmusával szemben álló megfogalmazásával szemben – nem hozott létre kasztszerű elkülönülést. A 15. századra kialakuló rendi szisztéma Magyarországon éppen egy korábban zártabb, „kaszt jellegű” rendszert váltott le (Vajay Sz. 1983: 42). A leszármazás nem önállósult, misztifikálódott, hanem a „nemzetek jogából” származó 94különbségek mozgását szabályozta. Ez tette lehetővé a nemesítést általában, majd a nemesi szabadságjogok nem nemesekre való kiterjesztését, alapelveinek, az alkotmány keretein belül maradva, polgári magánjoggá alakítását a reformkortól.
Akár a rendi, a liberális jogrendszer is teret engedett azonban a társadalmi különbségeknek a műveltségek sokféleségéből eredő rendies kifejezésének. A parasztrend 1848 utáni öntudata inkább polgári jelenség, mint a szimbólumaiból, a viseletből, építkezésből, érintkezési formákból ítélve „feudális”. A rendi korlátok ledőltével válik „a parancsoló mód kijelentővé” (Erdei F. 1980: 28). Polgárias, tőlünk nyugatra már korábban megfigyelt jelenség az osztályok fokozódó elhatárolódása a differenciáció során, a vagyoni „kasztosodás” hasonlóképpen (Gunst P. 1987: 35–36).
Miközben tudni, hogy a társadalmi különbségek kasztfelfogása – annak szociálantropológiai értelmében is (Fried H. M. 1957) – mint Európa-szerte, nálunk is létezik. Az eleve szolgaságra, „szegénységre” rendeltekről, „Éva kitagadott gyermekeiről” szóló mondák szegényparaszti környezetben az utóbbi időkig gyűjthetők voltak.
