A szerkesztő utószava.
A szerkesztő utószava.
Gritti életrajzát Kretschmayr Henrik dr., bécsi egyetemi magántanár, felszólításunkra írta meg a Magyar Történelmi Életrajzok számára; német szövegét az eredeti kéziratból Irmey Ferencz ültette át magyarra, s a fordítást Varjú Elemér vizsgálta felül.
Nem első eset, hogy külföldi író munkája vállalatunk kiadványainak sorozatában helyet foglal, de elég ritka arra, hogy nyilatkozatra érezzük miatta magunkat kötelezve az olvasóközönség irányában, mely megszokta, hogy hazai történetíróink tollából ismerje meg történelmünk nevezetes alakjainak élete folyását.
A Magyar Történelmi Életrajzok 1890-iki évfolyamában Bethlen Gábor életrajzát a prágai Gindely Antal írta meg, a ki, mint a harmincz éves háború történetírója, joggal vállalkozhatott ama fontos szerep megrajzolására, mely a magyarság és a protestantizmus egyik legnagyobb alakjának a világtörténelem e nevezetes korszakában osztályrészül jutott.
Senkinek sem jut eszébe Grittit, az olasz kalandort, világtörténeti jelentőség tekintetében összemérni Bethlen nagy alakjával; de a szerep, melyet a végzet Magyarország történetében juttatott neki, egy nagy nemzetközi actio központjává tette őt, és sokszoros összefüggésben állván e kor világpolitikájának vezető kérdéseivel, nem csodálkozhatunk felette, hogy idegen nemzet történetíróinak érdeklődését is felkölté személye iránt.
Szerzőnk, ki ez idő szerint Velencze történetének, s első sorban az ozmán uralommal folytatott harczainak megírásával foglalkozik, ez irányú tanulmányai folyamán lett figyelmessé az ellenszenves, de történelmi és lélektani szempontból egyaránt érdekes alakra, s mikor életrajza megírására vállalkozott, épen annak világtörténeti vonatkozásai felderítését tűzte ki közelebbi feladatául. Az elfogulatlan biráló természetesnek fogja találni, hogy a magyar viszonyok megrajzolásánál nem várhattunk tőle újat, sőt azoknak az adatoknak teljes felhasználását sem, melyek, ha minden történetírónak egyaránt rendelkezésére is állanak, az idegenhez soha sem beszélhetnek oly közvetlenséggel, mint a magyar historikushoz.
De midőn erre utalunk, nem háríthatjuk el a felelősséget a szerzőtől azért a felfogásért, mely e korszak egyik legfontosabb kérdése, a királyi trón körül folyt pártharcz tárgyalásánál oly éles ellentétbe helyezi őt a magyar történeti köztudattal. A tárgyilagosságra való törekvés Gritti történetírójában jelentékenyen megszelidítette a régi bécsi hagyomány erejét, mely a két király alakját egymással szemközt állítva, minden jó tulajdonságot Ferdinándra halmoz és minden gyöngeséget János királyban lát megszemélyesítve; de az ellentét az ő felfogása és a mienk közt ma is nagy, és a kisérletnek, hogy azt enyhítsük, határokat szabtak az író egyéniségét megillető köteles tekintetek.
Mindazonáltal azt hiszszük, nem végeztünk haszontalan munkát e dolgozat közrebocsátásával. A kit a történet hőse érdekel, kétségkívül sok újat fog benne találni; s ha az osztrák történetíró művének irányzata megszólalásra bírja hazai történetíróink közül azokat, kik e kort legjobban ismerik, a versengés Clio osztrák és magyar tanítványai között siettetni fogja a két felfogás közt fennálló ellentétek megszüntetését s közelebb visz a történelmi igazság megismeréséhez.
