Alsó-Misztótfalu, Kis Miklós szülőfölde. Kis születése. Tanulása szülőföldén. Nagybányán. A nagybányai iskola. Tanárai. Horti István, nagybányai lelkész. Pártfogója lesz Kisnek.
MISZTÓTFALUSI vagy Tótfalusi Kis Miklós 1650-ben született a Nagybányától nem messze eső Alsó-Misztótfaluban szegény sorsú szülőktől, kiknek neve sem maradt reánk. Mint annyi sok más kiváló, nemzeti irodalmunk vagy művelődésünk körül érdemeket szerzett férfiaké, az ő élete is homályban kezdődik: csak attól kezdve tudunk meg róluk egyet-mást, midőn valamely nagyobb iskolába tanulónak vették fel őket. Így van ez Apáczaival, így Misztótfalusi Kis Miklóssal is.
A misztótfalviak gyermekeinek, ha a falusi iskolai tanítással beérni nem akarták, a közelben Nagybánya kinálkozott a tanulás tovább folytatására. Jeles kálvinista particularis iskolája volt, mely nagyobb iskoláknak, főleg a debreczeninek volt gyarmata s annak mintájára szervezkedett. Hosszú időn keresztül innen hozatta rektorait, a végzett deákok közül, kik előtt «zsíros rektória» számba ment, hol egy pár év alatt annyira megszedhették magukat, hogy külföldi egyetemre mehettek s innen, – mert ez volt a legtöbbnek végczélja – mint kész papok tértek vissza. E rektoroknak természetesen az anyaiskola, mely őket kibocsátotta, volt eszményképe s azt utánozták mindenben. Ők is segédeket (praeceptor) tartottak, maguknak csak a vezetést s a fontosabb tárgyak tanítását tartván fenn; megengedték az ifjúság autonomikus szervezkedését, hogy maga válaszsza tisztviselőit (senior; contrascriba stb.). A felügyeletet és ellenőrzést a városi tanács és a pap gyakorolta: Misztótfalusi Kis Miklós 8–9 éves korában kezdhette még a tanulást, szülőfölde elemi iskolájában, hol írni és olvasni megtanult. Innen 1662 körül Nagybányára ment, hol az első, úgynevezett «etymologista»-osztályba vették föl.Itt végezte a «syntaxisi», «poetikai» és «oratori» osztályokat a később is emlegetett Bajtsi András és a híres, később pataki tanárrá lett Buzinkai Mihály vezetése alatt.
5. NAGYBÁNYA.
Ez időtájban Horti István volt a lelkész, a ki korábban kétszer is volt Nagybányán rektor s utóbbi alkalommal az iskolai lakás miatt a városi tanácscsal mint iskolapatronussal összezördülvén, ott hagyta állását s Misztótfaluba ment lelkésznek. Makacssága mellett kiváló képességeire vall, hogy később azért mégis érte mentek s 1663-ban papnak hozták vissza, a ki mint rektor hagyta ott őket.
Nem tudjuk, hogy misztótfalui papsága alatt vagy itt Nagybányán vonta-é magára a szegényen vagy talán árván maradt tanuló ifjú a Horti figyelmét, de tény, hogy attól kezdve, hogy pártfogásába vette, sohasem vette le kezét róla s a kit gyermekifjú korában segített és támogatott, mint meglett férfinak is mindvégig jóakaró tanácsadója maradt.