V.
V.
Pázmány mióta az érseki székre emeltetett, hazája és uralkodója, egyházmegyéje és az egész magyarországi kath. egyház szolgálatában fényes érdemeket szerzett. Tevékenységének eredményeit jelentékeny intézmények és fontos vívmányok jelezték. Nem lehetett tehát meglepő, hogy a király ismételve tett lépéseket Rómában, hogy részére a bíbort megszerezze. És VIII. Orbán pápa örömmel vette föl a nagy főpapot a bíbornoki collégium tagjai közé. Az 1629 november 19-én tartott titkos consistoriumban nevezte ki bíbornokká.
Nem volt előttünk titok – e szavakkal értesíti őt a kitüntetéséről – milyen jeles tulajdonokat köszönhetsz a gondviselésnek, mert származásod nemessége, tudományod és keresztény erényeid, vallásos buzgalmad és az apostoli szent székhez való ragaszkodásod által tündökölsz.» «Az önként elvállalt szegénységben gazdag s az alázatosságban diadalmas, erényeid által már a kolostor magányában magadra vontad a földi és mennyei uralkodók figyelmét. Utóbb az esztergomi egyház kormányára hivatva, megmutattad Magyarország népeinek, miként az egyháziak az áhítattal, melylyel Istent engesztelik, össze tudják kötni a közjó előmozdítására szükséges bölcseséget. Mi tehát, kik így éreztünk dicső tulajdonaid felől, nem kevéssé örvendeztünk, mikor a császári pártfogás részedre az egyház bíborát esdé. Te ki a bölcseség székéből régóta hangoztatod az üdv szózatát, jól tudod, hogy a Vatikánnak királyi bíbora, mely a keresztre feszített Jézus vérétől piroslik, a fájdalom s nem a dölyf jelvénye. Reméljük, hogy a keresztény erények fényes példáját nyújtva, inkább erkölcseid mint főpapi jelvényeid fogják benned az apostolok örökösét, az egyház fejedelmét kitüntetni.»*
1629 deczember II. Ugyanott.
A király örömét és szerencsekivánatait szivélyes sorokban fejezte ki. «Főtisztelendőséged elgondolhatja, mily nagy örömet okozott nekem Barberini bíbornok mellékelt levele. Szerencsét kívánok főtisztelendőségednek, magamnak és egész Magyarországnak; mert meggyőződésem szerint, előmozdíttatásából az egész kereszténységre s főleg ezen országra sok jó fog háramolni.»*
Az egész levél a király sajátkezű irása. Ugyanott.
Nagyszámú tisztelői közelről, távolról elárasztották üdvözlő irataikkal.*
Egy részök ki van adva, MILLERnél (II. 28–38. 11.), sok a prímási levéltárban.
Válasziratai közől csak egyet ismerünk, melyet az esztergomi káptalanhoz intéz. És ez nemes, szerény hangja által figyelemreméltó: « Ilyen kitüntetéseknek, melyek a fáklya gyorsan ellobogó fényéhez hasonlók, nem szoktam ugyan nagy értéket tulajdonítani, de uraságtok szeretete emel és örvendeztet. Vajha az egyházi méltóságok újabb magaslatára emelkedve, az isteni kegyelem adományaiban is gyarapodnám, hogy Isten dicsőségére és uraságtok javára minél sikeresebben működhessem. Reméllem és kérem, hogy uraságtok imáikkal gyámolítani fogják gyengeségemet; viszont mindnyájukat atyai szeretetemről biztosítom.»*
Pozsony 1629 deczember 6. Az esztergomi káptalan levéltárában.
39. PÁZMÁNY BIBORNOK BULLÁJÁNAK PECSÉTJE.
)
PÁZMÁNY PÉTER BIBORNOKI DIPLOMÁJA.
(Az esztergomi prímási levéltárban levő eredetiről.)
